"A sport nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is az egyik legerőteljesebb nevelőeszköze.
A sport a test útján nyitja meg a lelket."

                                      (Szent-Györgyi Albert)

A középkorban a friss zöldségféléktől, gyümölcsöktől elzárt embereket a betegség szinte megtizedelte, amíg rá nem jöttek, hogy csodálatos módon gyógyulnak a betegek a nyers zöldségféléktől, gyümölcsöktől, sőt a savanyított káposztától is. A tengerek, óceánok hajósainak - a hosszú utak - legfenyegetőbb, járványosnak hitt betegsége a "tengeri pestis", más néven a skorbut volt. Egy véletlen folytán az egyik hajóra jóval több savanyú káposztát vittek fel, melyet rendszeresen fogyasztottak a tengerészek. Azon a hajón nem volt skorbut.

A XX. sz. második felére esik annak a több évszázados tapasztalatnak az összessége, hogy az energiát szolgáltató tápanyagokon, ásványi sókon és vízen kívül a tápláléknak egyéb anyagokat is kell tartalmaznia. Ezek hiányában az élő szervezet vagy elpusztul, vagy működésbeli zavarok lépnek fel az életfunkciókban, anyagcsere és emésztési folyamatokban. A vitaminokat, a táplálék ezen járulékos részeit, mint különálló biokémiai csoportokat 1912-ben Kazimierz Funk lengyel biokémikus nevezte el vitaminnak. Felfedezési sorrendben először a C- vitamin, majd az A- vitamin, D- vitamin, K- vitamin, E- vitamin és végül a B- vitaminok következtek.

Dr. Szent-Györgyi Albert a 30-as években érdekes körülmények között találta fel a C vitamint. A legendák szerint utálta a paprikát, és amikor egyik este a felesége a vacsora mellé egy darab paprikát is odatett, rutinos, és higgadt férjként, veszekedés, vitatkozás helyett egy óvatlan pillanatban a köpenye zsebébe dugta, elfogyasztotta a vacsoráját, majd lement a laboratóriumába, és mivel sok más zöldség és gyümölcs után, amiket addig sikertelenül kipróbált, veszíteni valója nem lévén elővette a vacsoráról kimenekített paprikát, és munkához látott. Állítólag aznap éjjel a kezében volt a megoldás. Tudta, hogy megtalálta a C-vitamin aranybányáját. A korábbi apró, jelentéktelen mennyiségek után egyszeriben több kilónyit tudott előállítani. A környék zöldségesei nem tudták ekkor még, hogy hová tolja talicskaszám a piacokon megvásárolt paprikát, és, hogy mihez kezd vele. Felfedezte, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot (tengerimalacokon kísérletezett sikeresen Szent-Györgyi), vagyis a hexuron-sav azonos a C-vitaminnal. Ekkor keresztelte el véglegesen aszkorbin-sav névre, méghozzá a skorbut megelőzésével kapcsolatban.

A vitaminok kitüntetett szerepet kapnak  a ma sportolójánál.  A  vitamin és ásványianyag szükséglete messze alul van értékelve és a legtöbb esetben az optimális mennyiség nem sokszorosa az átlagemberének, hanem nagyságrendekkel van felette. 

Az ételeinkben és italainkban lévő tápanyagokat két nagy csoportra, makro- és mikrotápanyagokra oszthatjuk. Makrotápanyagaink az energiát biztosító fehérjék, zsírok és szénhidrátok, mikrotápanyagaink pedig az energiát nem adó vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek. Ez utóbbiakból néhány gramm, milligramm, illetve egyes esetekben csak pár mikrogramm szükséges, ebben a mennyiségben viszont nélkülözhetetlenek a szervezet megfelelő működéséhez.

Vitaminok és típusaik
Testünk - egy-két kivételtől eltekintve - nem képes felépíteni a vitaminokat, ezért ezeket naponta, a meghatározott mennyiségben kell biztosítanunk a táplálkozással. A kalciferolt (D-vitamin), a fillokinont (K-vitamin), a kobalamint (B12-vitamin) és a niacint szervezetünk maga is képes előállítani, szintézisük mértéke azonban nem alkalmazkodik szervezetünk aktuális vitaminszükségletéhez.

Zsírban oldódó vitaminok
Ide tartozik az A-, a D-, az E- és a K-vitamin, ezek felszívódásához zsiradék jelenlétére van szükség. Ezeket képes eltárolni a szervezet, K- és A-vitamint pedig elő is állít, ezért ezek túladagolásával vigyázni kell (ilyen veszélyt jelenthet a táplálék-kiegészítők és a vitaminkészítmények túlzott mennyiségű szedése). 

Vízben oldódó vitaminok
Ide tartozik a C-, a B1-, a B2-, a B6- és a B12-vitamin, valamint a niacin, a folsav, a biotin és a pantoténsav. Ezeket a szervezet nem tárolja, így az adott napon fel nem használt mennyiség a széklettel vagy a vizelettel ürül ki. Túladagolásuk így nem lehetséges, kivéve a B6-vitamint, melynek tartósan, nagyobb mennyiségben történő fogyasztása toxikus lehet. Felvételükről naponta kell gondoskodni.
A zsíroldékony vitaminok közül néhány az úgynevezett elővitaminokból (provitaminokból) képződik, és ebben a formában is kerül a szervezetbe. Az A-vitamin elővitaminja például a béta-karotin, amely a sárgarépában és a sütőtökben található meg. A vízoldékony vitaminoknak nincsenek elővitaminjaik.