A terápiás módszert mindig az határozza meg, hogy milyen problémával, tünetekkel, panaszokkal fordul a sportoló a sportpszichológushoz segítségért. Az európai elit sportpszichológiai gyakorlat szerint a leggyakoribb és egyúttal legeredményesebb alkalmazott terápia a kognitív viselkedésterápia.
A Kognitív viselkedésterápia ún. rövid terápia (vagy más szóval magatartásterápia) - célja az, hogy feltárja és korrigálja azokat az információ-torzító beállítódásokat, mechanizmusokat, amelyek következtében az eseményeknek hamis jelentést tulajdonítunk, és ennek következtében hibás, a helyzetnek nem megfelelő választ adunk. E megközelítés lényege, hogy az emberek szemléletmódja és hiedelmei alapvetően meghatározzák az érzelmi reakcióikat és a viselkedésüket. Ez azt jelenti, hogy ugyanannak az eseménynek különböző jelentése lehet az egyes emberek számára.
Például a topsportolók különböző pszichés megbetegedései (szorongás, depresszió, tartós kudarc, tartós motiválatlanság, poszttraumás stressz zavar, neurotikus tünetek, evészavar) esetén zavart szenved az információfeldolgozás, és így az események és történések torzult, félreértelmezett jelentést nyernek. Ennek következményeként alakulnak ki a különböző negatív érzelmi állapotok. Így például egy depressziós sportoló már egy kisebb kudarcot is saját értéktelensége bizonyítékaként értelmezhet.
Egy hipochondriás szorongásban szenvedő pedig hajlamos lesz arra, hogy akár enyhe testi tüneteket is valamilyen súlyos betegség jeleként fogjon fel.
A kognitív-viselkedésterapeuták abban segítik a sportolónak, hogy felismerjék és megváltoztassák hibás, torzított gondolkodási folyamataikat. Ennek első lépése, hogy felismerjék azokat a gyakran visszatérő negatív automatikus gondolatokat, melyek a legkülönbözőbb szituációkban megjelennek, és minduntalan negatív érzelmeket eredményeznek. Az információfeldolgozás zavara az ún. "kognitív torzításokban" is megnyilvánul. Ilyen pl. a "minden vagy semmi típusú gondolkodás", amikor is a személy szélsőséges, fekete-fehér kategóriákban gondolkodik (pl. "ha ma nem hívott fel az edzőm, akkor nem is vagyok fontos neki").
A terápia célja ezeknek a torzított gondolatoknak, valamint az ezek mélyén húzódó téves vélekedéseknek, hiedelmeknek a felismerése és megváltoztatása. Ebben a folyamatban, és egyben saját javulásában is, a páciensnek aktív, együttműködő szerepe van. Strukturált, időhatáros, általában rövid terápia, mely a jelenre és a jövőre koncentrál. A sportoló aktívan részt vesz a folyamatban, a terápiás ülésen, és a két ülés közötti időben is jegyzeteket készít gondolatairól, érzéseiről, a megadott szempontok szerint. A terapeuta páciensét (sportolót) saját problémájában szakértőként, aktív résztvevőként kezeli.
A terápia folyamata:
1. A sportpszichológus átbeszéli a sportolóval a felmerülő problémát
2. Ezt egy életút-interjú követi, ami a sportoló jobb megértését szolgálja.
3. Szükség esetén ezt egy vizsgálati szakasz követi (teszt felvétel és diagnosztika), amely a probléma jellegétől függően 1-2 alkalmat igényel.
4. Ez után szóbeli megállapodást kötünk a terápia kereteiről és céljairól. E célokat minden esetben a sportoló fogalmazza meg, a pszichológus csak a reálismérhető eredménnyel bíró célkijelölésben segédkezik.
5. A pszichoterápiás munka ezek után kezdődik. A terápia kölcsönös együttműködésen alapul, lényeges eleme a visszajelzések adása: ezért rendszeresen megbeszéljük az elért eredményeket, változást, és ezek alapján haladunk tovább.
Eredmények:
A hatékonyságvizsgálatok eredményei szerint jelentős gyorsa, pozitív változás érhető el, akár 5-10 ülés (találkozás) alatt.
Ma, amikor több európai nemzetközi sportági szakszövetség reprezentatív vizsgálata számol be a élsportolók katasztrofális lelki egészségi állapotáról, a szorongás, stressz, depresszió, kiégés, motiválatlanság, és az öngyilkosság magas előfordulási arányáról, rendkívül fontos a korszerű és hatékony, valamint költséggazdaságos pszichoterápiás módszerek minél szélesebb körű alkalmazása. A kognitív rövid viselkedésterápiával az élsportoló nem esik ki a felkészülésből, versenyzésből.
