Minden csapat, sportközösség  sajátságos struktúrával rendelkezik. Ennek a társas alakzatnak a vizsgálatával meghatározható az egyén helye a közösségen belül, vagyis az, hogy hogyan sikerült beilleszkednie abba a csoportba, amelyben tevékenykedik. Számos összetevője van annak, hogy egy csapat eredményes, sikeres legyen. Elsősorban motivált közösségként kell működniük, ahol  egyértelmű, világos  értékrend uralkodik. Az edző feladata ennek kialakítása és szinten tartása és fejlesztése. A csapata és saját eredményessége múlik ezen  Sportnyelven fogalmazva a kérdést: az edzőé a csapat, vagy csak foglalkoztatja őket ?
Pszichológusként gyakorta találkozom azzal az edzői megnyilvánulással: "én minden tudok a csapatomról, nekem ne magyarázzon itt senki ."  Biztos ?  Ezek - a látszólag önbizalomtól duzzadó - edzők, viszont egy-egy, vagy sorozatos rossz teljesítmény után másba kapaszkodnak. Általában a szerencsére, a külső körülményekre, esetleg a játékvezetőre és túlnyomó többségben az egyéni hibákra fogják sikertelenségüket. Ennek ellentettje, amikor a győztes csapat trénere nyilatkozatában (szerényen, vagy álszerényen) a csapat erejének, motiváltságának , egységességének  tulajdonítja a győzelmet.  Közösséget, különösen sportközösséget felépíteni, kialakítani komoly feladat és az emberi kapcsolatok tekintetében nincs különbség  profi és nem profi között.

A XXI. század élsportja megköveteli a precizitást, a tudományosan megalapozott tényeket. Attól, hogy egy-egy edző - a sportpszichológus segítségével - megismeri a csapata szerkezetét, "rejtett hálózatát" még nem biztos, hogy  bajnokságot nyer. De ha hosszútávon csak magára hagyatkozva, saját intuícióira  támaszkodik, bukásra van ítélve. Az edzői rutin, tapasztalat sokat számít, nélkülük nem is lehet valaki top edző, de ennek tudományos, objektív megalapozottsága csak erősíti és igazolja ezt a képességet.
Mielőtt egy csapat szociológiai rendezettségét, struktúráját  mutatnánk be, ismerkedjünk meg ennek a tudománynak az elméleti hátterével.
 Jakob Lévy Moreno (romániai születésű amerikai pszichiáter) nevéhez fűződik annak a módszernek a kidolgozása, amely szociometria néven vált ismertté és amely az informális (nem hivatalos, hanem személyes rokonszenv és kapcsoltatok alapján létrejött) csoportstruktúra feltárását szolgálja. Moreno alaptétele az volt, hogy a spontán társulások hálózata (a közösségben kialakuló kapcsolatok) a státuszokból álló intézményes rendszerek (katonai szervezetek, sportcsoportok, cégek, stb.) lappangó háttere. Véleménye szerint ugyanis az emberi kapcsolódások elsősorban érzelmiek, rokonszenviek. Célja az volt, hogy megpróbálja ezt a rejtett hálózatot a rokonszenvi választások módszerével feltárja. Az általa kidolgozott szociometriai módszer, mint vizsgálóeljárás olyan kérdéseket tartalmaz, hogy fontos élethelyzetekben az adott egyén kit választana társául. Moreno gondolatrendszere szerint ezek a választások ugyanis megfelelnek az érzelmi vezérlésű spontán kapcsolódásoknak, így az intézményi keretben kialakult lappangó kapcsolati hálózatrendszerről kaphatunk képet. Ezzel a módszerrel így kirajzolódnak a rokonszenvi kapcsolatok, az, hogy az adott munkaközösségben ki kit kedvel, kivel van közelebbi, bizalmasabb kapcsolatban, stb. A válaszok alapján a megkérdezett egyének közötti csoportos kapcsolatok is megmutatkoznak, valamint az egyes személyek helyzete és szorosabb kapcsolatai az adott közösségben. Ez grafikusan is megjeleníthető, felrajzolható.
A szociometriai vizsgálat - egy speciális kérdőív segítségével - a csoportok szerkezetének, közösségek rejtett hálózatának a feltérképezésére alkalmas. Elképzelt szituációra nézve a csoporttagok kérdésekre válaszolva nyilatkoznak egymás iránti viszonyulásaikról, vélekedéseikről. Mivel különböző helyzetekben, tevékenységi körökben az egyes vélemények eltérhetnek, a közösségi háló pontosabb feltárása érdekében célszerű többféle szituáció alapján többszörös választást kérni.
A válaszokat az ún. szociometriai mátrixban összesítik. Az adatoktól függően kétféle táblázatról beszélhetünk:

A szociogram a kapcsolatok hálózatát ábra formájában jeleníti meg. Az egyéni szociogram csak az egyén kapcsolatrendszerét mutatja, míg a csoport-szociogram a teljes csoportét. Az utóbbi talán legszemléletesebb változata a koncentrikus körökön feltűntetett ún. céltábla-szociogram, amely - a csoport kapcsolatrendszere mellett - az egyének szociometriai helyzetét is áttekinthetően ábrázolja. A belső körtől kifelé haladva helyezkednek el az egyre kevesebb pontértéket elért csoporttagok. A legkevesebbszer választott személy periférikus helyzetű, a belső körben levő pedig centrális helyzetű.

Halmazszerű struktúra:
Kezdetleges csoportfejlettség, ahol a tagok nem ismerik egymást és kötődéseik is alig vannak. Ilyen amikor például egy labdarúgó akadémiára (a toborzó, kiválasztó után) egy csapat megkezdi a munkát. Az első napok, hetek csoportfejlődéséről van szó, amikor egy-két játékos ismeri egymást, mások pedig nem.

Egyközpontú, széles peremű, fejletlen struktúra:
Látható, hogy van egy központi mag (10-12 fő), de a közösségben ezen kívül vannak lánc és párkapcsolatok. A csoport peremén állnak azok az egyének, akik még nem találtak párt, nincsenek érzelmi vagy egyéb kapcsolatba társaikkal, esetleg keresik a másikat. Ez a struktúra már egyfajta fejlettséget tartalmaz, az edző dolga a peremen lévők bevonása, aktivizálása.

Többközpontú, fejlett osztályszerkezet:
Egy labdarúgó csapat életében, de más egyéb csapatsportágaknál is egy fejlett közösséget tükröt. A szociogram három (egymással kapcsolatot tartó) közösséget tartalmaz. Az egyes közösségeknek is megvan a maga fejlettsége, hiszen központi személlyel, személyekkel rendelkeznek. Ebben a közösségben vannak párok és olyanok is, akik a perifériára szorultak.

Ami a vizsgálat eredményeit illeti, fontos kiemelni, hogy mindenkor csak az aktuális (az felmérés idejében és a választott szituációkban rejlő, adott szempontoknak megfelelő) szerkezetet mutatja. További feladat marad az okok feltárása, ami más - például megfigyelésekkel, interjúkkal végzett - vizsgálatok tárgya lehet