Sokan úgy gondolják, hogy az élsportolók különleges emberek. Abban igazuk van, hogy átlag feletti képességekkel (tehetség, motiváltság, kreativitás)  rendelkeznek. Az is igaz, hogy többségük egy elszeparált, sajátságos  világban él. Edzés, versenyzés - edzés versenyzés, edzőtábor, utazás éveken át. A top sportolónál csak egy számít: az eredmény ! A világon mindenhol, minden sportágban óriási a konkurencia. A sportolót megérintő profi világ kő kemény próba testnek és léleknek egyaránt. Sokan állják a sarat és még inkább motiváltakká válnak, vannak akiknek kapaszkodniuk kell, és vannak olyanok is, akik elvéreznek, eltűnnek a "süllyesztőben".  Az említett állandó nyomást sokféleképpen lehet feldolgozni. Kórosabb esetekben személyiségzavar alakulhat ki.

Személyiségzavar, kóros személyiség
A személyiségzavarokra egyaránt jellemző, hogy az egyén különböző módon reagál külső eseményekre, foglalkozik másokkal és gyakran nem érzékeli a valóságot. Az érzékelés módjai a környezethez, valamint önmagához alkotják a személyiségvonásokat, melynek zavarai a merev, rosszul alkalmazkodó, károsodott szociális, interperszonális és közösségi kapcsolatokban nyilvánulnak meg.  A súlyos személyiségzavarban szenvedők gyakran lesznek alkoholisták, gyógyszerfüggők, hajlamosak önpusztító viselkedésre, szexuálisan deviáns életvitelre és sok esetben összeütköznek a társadalommal és annak szokásaival. Az élsportolóknál is előfordul hasonló jelenség, ők sem mentsek ettől a problémától.
Nárcisztikus sportolói személyiségzavar
 A nárcisztikus személyiségek saját fontosságukat eltúlzottan élik meg, rendszerint határtalan sikereikről fantáziálnak. Paradox módon tele vannak irigységgel. Magamutogatóan keresik a folytonos figyelmet. A kapcsolatok túlidealizálásában és leértékelésében extrém kilengések jellemzik őket. Jelentős jogokra tartanak igényt, hajlamosak mások kizsákmányolására, és a kudarcokkal, kritikával szemben túlérzékenyek. Sportolóknál főként serdülőkorban kezdődhet a probléma. Az identitás kialakulásában nagyon fontos szerepe van a környezetnek. Ha a környezete (szülők, edzők, szurkolók, sporttársak, média) szélsőségesen pozitív képet mutat róla és nem éli meg a kudarcot, akkor az identitásához ez a kép fog azonosulni - sportoló, aki mindenre képes, aki sikert sikerre halmoz... Könnyen jellemezhető ez a sportoló úgy, hogy nincs meg benne a tisztelet az edzők felé, alázat a játékostársai felé, hiúbb társainál, kihasználhat másokat . A sorozatos sikerszéria eredhet onnan, hogy egy darabig nem volt igazi ellenfele. Az önmagáról megalkotott kép számos veszélyt hordozz magában, hiszen igen sérülékeny, ezért nevezi az irodalom "üres identitásnak". Egy-egy nagyobb sérülés, vagy egy kudarc mind romba döntheti ezt a képet. Természetesen az egyén védeni próbálja az identitását és tagadásba, hárításba menekül.

2. Kényszeres sportolói személyiségzavar
 A kényszeres személyiségzavarban szenvedő embert a kételkedés, tökéletességre való törekvés, extrém lelkiismeretesség, ellenőrzés, a részletekben való elmerülés, makacsság, óvatosság, és rigiditás jellemzi. A kényszeres személyiségzavar vonásai különböző mértékűek lehetnek A kényszeres ember tétovázik minden döntési helyzetben, attól fél, hogy hibát vét. Igyekszik kontrollálni a saját érzelmeit, de a másik embert is. A kritikára igen érzékeny, de megbántottságot, haragot alig mutat. Mivel munkamániás, általában nagyon jó sportolótípus, rengeteget edz, ami által eredményeket is hozza, éppen ezért ritkábban ismerik fel. A probléma akkor jelentkezik, ha a sportoló nem tud leállni, ami túledzettséghez, illetve ezek szövődményeihez (sérülés) vezethet. Náluk jelennek meg a verseny előtti rítusok, ami szinte az összes sportolónál is megtalálható. Ezek megjelenhetnek tárgyakban (kabalák), verseny előtti rituálékban. Ezek mind fontos dolgok, hiszen a sportoló ezzel próbálja kontrollálni az adott helyzetet. A probléma akkor jelentkezik, ha a rituálék átveszik az irányítást a sportoló felett.

3. Borderline sportolói személyiségzavar
 A borderline személyiségek számos területen labilisak: az önértékelésben, hangulatban, viselkedésben és az emberekkel fenntartott kapcsolataikban. Jellegzetes vonásaik közé tartozik a gyakori hangulati eltolódás, impulzivitás, a helyzethez nem illő, kontrollálatlan intenzitású harag, identitás-bizonytalanság. Ezek az emberek a szélsőségek hívei, a világ számukra vagy fekete, vagy fehér, vagy gyűlölnek, vagy rajonganak, de sohasem közömbösek. Nagyon akarnak bizonyítani, nagyon akarnak függetlenedni, mégis mindent megtesznek egy függőségi viszony fenntartásáért. Rengeteg figyelmet igényelnek, ezt akár szélsőséges viselkedéssel is elérik, emiatt a viselkedés miatt a környezetüket el is távolíthatják maguktól. Gyakori jelenség még náluk az önpusztító viselkedés, mint pl.: alkohol, vagy szerhasználat, valamint étkezési zavarok.

3. Az antiszociális sportolói személyiségzavar
Az antiszociális személyiségek jellegzetesen reagálják le a konfliktusaikat, és nem törődnek a normákkal. Ezek az emberek impulzívak, meggondolatlanul cselekszenek, felelőtlenek, erkölcstelenek és képtelenek megakadályozni az azonnali elégtételszerzést. Kitartó, gyengéd kapcsolatokat nem tudnak másokkal kialakítani, de vonzerejük, tetszetősségük igen fejlett is lehet, amit ügyesen használnak fel céljaikhoz. A frusztrációt nem jól tűrik, ami gyakran ellenkezést, gyűlöletet, agressziót, sőt akár még súlyos bűncselekményt is kiválthat belőlük. Társadalomellenesen viselkednek és nem éreznek bűntudatot. E személyiségtípushoz gyakran társul alkoholizmus, gyógyszerfüggőség, szexuális deviancia.
Sportolóknál különösen fontos az egyén harca, az egyén kerüljön ki győztesen minden versenyből, mindig tudja érvényesíteni az akaratát. Mind az egyéni, mind a csapatsportokban jelen van az agresszió, mint önérvényesülési forma. Egy-egy stresszesebb szituációban, nagyobb téthelyzetben, akár a sportszerűtlenség is megjelenik. Elmondható, hogy az élsportban bizonyos fokú agresszió szükséges az érvényesüléshez. A gond akkor jelenik meg, ha a sportoló mindezt a viselkedésformulát kiviszi olyan helyzetekbe, amikor nem kellene megjelennie (pl.: magánélet). Intő jel lehet a promiszkuis viselkedés és agresszív kitörések. Fontos megemlíteni, hogy ez a jelenség lehet szerhasználat (szteroidok) következménye is...

4. Depresszió és szorongászavarok a sportolóknál
 A depresszió és a szorongás tünetei egyaránt előfordulnak, de önmagukban egyik zavar tünetei sem elegendően súlyosak ahhoz, hogy kimerítsék a szorongás vagy a depresszió diagnosztikus kritériumait. Néhány vegetatív tünetnek (pl. tremor, palpitatio, szájszárazság, gyomorfájdalom) jelen kell lennie, még ha átmeneti ideig is. Ha csak aggódás vagy túlzott nyugtalanság észlelhető vegetatív tünetek nélkül, akkor ez a kategória nem használható.
Gyakori jelenség, hogy a sportolást ajánlják a hangulati problémákkal küzdőknek, mivel a mozgás jótékony hatása csökkenti a tüneteket. A legnagyobb veszélyforrás éppen itt jelenik meg, lehet, hogy a tünetek csökkenek, de nem szűnnek meg, azaz bármikor előjöhetnek. Előfordulhat, hogy a sportoló ilyen esetben "nehezebben jön ki" egy-egy sérülésből, vagy nagyon gyakran sérül re. Náluk is megjelenhet az étkezési zavarok, illetve különböző fóbiák.

 Mit tehetünk? (Megelőzés és kezelés)
A személyiségzavarban szenvedő sportoló lelki egyensúlya törékeny, bizonytalan. Jóval nehezebben viselik a stresszt, terhelést, a megrázkódtatásokat, mint egészséges embertársaik, nagyobb az esélyük mind testi, mind további lelki betegségek megjelenésére. Ördögi körben mozognak: állapotukat nem tekint(het)ik betegségnek, ez nem szándékos elhárítás, konfliktus- és problémamegoldó sémáik java részben mégsem egészségesek. Környezetükből mind nagyobb ellenérzést, viszolygást, idegenkedést, s ennek megfelelő reakciókat válthatnak ki. A kívülről őket érő ezen élmények tovább erősíthetik kóros mintázataikat, ezáltal még mélyebbre süppednek a személyiségzavar ingoványában. Az is előfordul, hogy a kényes egyensúly hirtelen felborul és súlyos pszichiátriai betegség alakul ki. Nagyon fontos lenne szakember segítségét kérni, ha úgy érezzük, hogy kisgyerekünk viselkedésével valami gond van. Még akkor sem kellene ettől félni, ha az esetek jó részében be kell vallanunk magunknak, hogy a gyereknél jelentkező probléma leginkább saját szorongásaink, feszültségünk, lelki problémáink egyfajta tükre ám ha a segítség a megfelelő időben elmarad, ez tönkreteheti az ő egész életét.
A már kialakult személyiségzavarokban legjobb eredmény a kombinált, pszichoterápiás és modern gyógyszeres kezeléstől várható. Az utóbbi években megjelent gyógyszerek a különböző pszichoterápiás eljárásokkal ötvözve igen biztató eredményeket hoztak a kezelésben. A személyiségzavarok mind gyakoribb előfordulása egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy ne vegyünk tudomást róluk. A megelőzésben és gyógyításban elért eredmények nemcsak az érintettek, hanem a velük kapcsolatban lévő, kerülő egészségesek számára is sok kellemetlenségtől, szenvedéstől való megmenekülést jelentenek.