Szellemi fogyatékosok sportpszichológiája >
Baranya István pszichológus - Értelmi fogyatékos labdarúgók (II. rész)

Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok (hagyományos elnevezéssel: debilisek) az értelmi fogyatékosok egyik alcsoportját képezik. Olyan gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél az intellektuális alulteljesítés a neuroendokrin-rendszer öröklött vagy korai életkorban szerzett enyhe sérülésén, és/vagy funkciózavarán alapszik. Az eddig ismert neuro- és pszichodiagnosztikai eljárásokkal nem mindig különíthetők el pontosan a gyengetehetségű épektől, illetve a mentálisan retardáltaktól. A sport és különösen a labdarúgás a legnépszerűbb a körükben. Sikerélményt, közösséghez tartozást, motiváltságot jelent számukra.

 

Az UEFA a Grassroots Program keretében kiemelten támogatja a fogyatékosokat. Ahhoz, hogy megértsük a fogyatékos labdarúgás lényegét, nehézségeit, szervezettségét érdemes pszichológiai szempontból is megismerni a fogyatékosok világát.

II. ENYHE  FOKBAN SÉRÜLT  ÉRTELMI  FOGYATÉKOSOK
Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlődése az épekétől kis mértékben tér el. Dominál a kognitív funkciók lassúbb és akadályozott fejlődése, emellett az extraintellekutális funkciókban is jelentkezhetnek eltérések. Az enyhe értelmi fogyatékosság - attól függően, hogy milyen egyéb érzékszervi, motorikus, érzelmi-akarati stb. zavarok társulnak hozzá (amelyek vagy szoros kauzális összefüggésben állnak vele, vagy környezeti hatásra alakulnak ki) - igen változatos képet mutat. A téri orientáció, a finom motorika, a figyelemkoncentráció, a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a beszéd- és kommunikációs képesség, valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének zavara valamennyi enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosnál - bár eltérő mértékben és mindig egyedi kombinációban - általánosan megállapítható. Ezek az eltérések, összefüggésben a környezeti hatásokkal, a tanulási képesség különböző mértékű zavarát eredményezik, és akadályozzák a személyiség fejlődését.
Az enyhe értelmi fogyatékosság tünetei az iskoláskor előtt kevéssé válnak ismertté. Az épekre jellemző iskolaérettség nem alakul ki 6-7 éves korra. A tanköteleskorú enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok nevelése elkülönítetten, külön iskolákban történik, korrekciós hatású gyógypedagógiai módszerekkel. Ebben az életszakaszban kapják a legtöbb speciális segítséget. Sok segítséget jelent a fejlesztésben a sport. Itt a fizikai aktivitáson túl, kifejezhetik önmagukat és a kommunikációs kapcsolataikat is fejleszthetik. A sport és különösen a labdarúgás közösségformáló szerepe az egyik legértékesebb módszer.
Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok társadalmi beilleszkedését a gyógypedagógiai nevelés mellett orvosi, pszichológiai segítségnyújtás, illetve jogi és szociálpolitikai intézkedések is elősegítik. Pályára való felkészítésük részben vagy teljesen az épekkel integráltan történik. Döntő többségük mint segéd- vagy betanított munkás önálló életvezetésre képessé válik, de magasabb szinten is képesek lehetnek teljesíteni. A sportban is tágak a határok, hiszen a Paraolimpia (mint a fogyatékos sportolók)  csúcspontja  fantasztikus teljesítményekről és az ezt alátámasztó kivételes emberi akaratról ad bizonyosságot.