Amellett, hogy a pszichológiai képességek a sportbeli teljesítmény fontos meghatározói, a fizikai sérülékenységre való fogékonyságot is befolyásolják. A kutatók az 1960-as években kezdték felismerni, hogy bizonyos pszichológiai jellemzők meghatározzák a versenysporttal kapcsolatos, orvosi figyelmet igénylő sérülések gyakoriságát és súlyosságát. A korai kutatások eredményei azonban az alacsony mintaszám és a kidolgozatlan módszertani alapok miatt nem mutattak egységes képet. Olyan evidens, a tudományos vizsgálódás kezdeti szakaszára jellemző megállapítások születtek csupán, mint hogy "a sérült futók kevésbé keményfejűek és egyenesek, mint a nem sérültek".

A sportpszichológiai szemlélet fejlődésével hamarosan többszempontos modelleket kezdtek alkalmazni, melyek sorra vették a sérülés lehetséges okait. Andersen és Williams (1988) tanulmánya teremtett először keretet a sportolói sérülékenységgel foglalkozó pszichológiai kutatások számára. Modelljükben új elem volt, hogy az egyes okok közötti lehetséges kapcsolatokat is megállapították. Az ő gondolataikból kiinduló szemlélet alapján a sérülékenység mértékét befolyásolják (1) a sportoló személyiségének jellemzői, (2) az élettörténetében előforduló stressz-teli események száma és súlyossága, (3) a sportoló megküzdési képességei valamint (4) a konkrét sporthelyzet esetleges objektív hiányosságai és (5) a sérülés megelőzésére vonatkozó erőfeszítések (idegen szóval intervenció). A továbbiakban az említett öt tényezőt vesszük sorra.

1. Személyiségjellemzők
Olyan személyiségváltozók tartoznak ide, melyeknek kiemelt szerepük van a pszichológiai egészség szempontjából. A stressz-szorongás, az élménykeresés és a kontroll helye személyiségdimenziók (nagy vonalakban) a következőképpen függenek össze a versenysportban bekövetkező sérülésekkel:

Mint a legtöbb személyiségvonásokkal foglalkozó pszichológiai területen, a sport-sérülékenységgel foglalkozó modellek esetében sincs teljes körű egyetértés az egyes jellemzők szükségszerűségének és súlyának megítélésében.

2. Életesemények
Egy sportoló számára nemcsak az edzések és versenyek jelenthetnek feszültségforrást, hanem a "mindennapi", például a társas kapcsolatokkal vagy az anyagi helyzettel kapcsolatos események is. Ezek az életesemények lehetnek nagy változások (házasság, rokon vagy barát halála, stb.), valamint kisebb, mindennapos bosszúságok és örömök is. A területen elvégzett kutatások eredményei egyértelműen bizonyítják, hogy minél több és minél inkább stresszkeltő (feszültséget okozó) esemény történik a sportoló életében, annál nagyobb eséllyel sérülhet meg sportolás közben.

A stressztörténeti oldal vizsgálatakor azonban legtöbbször nem a mindennapos, hanem kifejezetten a sportbeli eseményekre helyezik a hangsúlyt. A felkészülés ideje alatt ugyanis a fizikai elvárásoknak való megfelelni akarás túlfeszítetté teheti a sportolót. A csökkent koncentráció és a negatív érzések miatt fokozódó izomfeszültség, hibás mozgás-kivitelezés pedig sérülésre hajlamosít. Ezért óriási szerep hárul a felkészítő team-re, hiszen a visszajelzéseknek az ösztönzés mellett kiegyensúlyozott teljesítmény-értékelést, félelem és feszültségmentes felkészülést kell biztosítaniuk.

3. Megküzdési képesség

Nemcsak a stresszkeltő tényezők száma, hanem az ezekkel való megküzdési képesség is jelentősen befolyásolja sportsérülésre való hajlamot. A pszichológiában megküzdésnek hívjuk azt a folyamatot, amikor a stresszel próbálunk szembeszálni. Van aki ilyenkor félrevonul, és a problémán rágódik. Mások valami teljesen különböző dologgal kezdenek el foglalkozni, hogy eltereljék figyelmüket.

Egyesek pedig mindent elmesélnek közeli barátjuknak, vagy éppen a helyzetet elemezve azt vizsgálják, hogy hogyan tudnák megoldani a problémát. A megküzdési (vagy szakirodalmi neve alapján "coping") képesség jelentős részben a társas támogatás függvénye. A sportolók szociális támaszának három jól elkülöníthető területe a (1) csapattársak, (2) sportorvosi team és a (3) szülők, barátok. Ezek a csoportok a sportoló igényeinek különböző aspektusait elégítik ki, így optimális esetben érzelmi és technikai támaszt egyaránt nyújtanak.

4. Sporthelyzet

A fenti szempontok mellett a sportbeli sérülékenység tárgyalásakor kiemelt szerepet kap maga a sporthelyzet. Ez az edzési feltételeket, felszereléseket és egyéb tényezőket foglalja magába.

5. Intervenció

Az intervenció olyan - elsősorban pszichológiai - technikákat tartalmaz, melyek a felsorolt tényezők alakításával próbálnak magas sportteljesítményt elérni a sérülés kockázati tényezőinek kiküszöbölésével. A sportoló e módszerek segítségével megtanulja a helyzetről alkotott gondolatainak átalakítását, negatív gondolatainak gátlását, magáról alkotott elképzeléseinek reális kialakítását, valamint teste vegetatív működésének (pl. szívritmus, légzésszám stb.) befolyásolását.

(forrás: Bradács András és Jelinek Zsófia  tanulmánya)