". elszánt szorongással félt, meg bízott is egyszerre a kiszámíthatatlan tényezőkben: - mint aki eleve önkéntes áldozatnak tekinti magát, valahányszor pályára lép. ( .) alázat és makacsság, talán ez a kettő marad végül, amibe kapaszkodni lehet. vagy az az egy, ami ez a kettő - a hit. "
(Mészöly Miklós: Az atléta halála)
Verseng az ember, hol másokkal harcol, hol önmagával. Akárhogy is van - belső késztetése a győzni akarás viszi előre, amit ma motivációként definiálunk. Az ókorba, a közép- és az új korban a harcászat, a sport, a versengés mindennapos tevékenysége volt elődeinknek. Ha győz, ha veszít tapasztalatokat szerez, amit később önmaga hasznosít, vagy átad az utódainak. Ez viszont már nevelés, ami ősi dolog. Nevelő és nevelt, edző és edzett, felkészítő és sportoló, egyik sincs a másik nélkül. Sajátságos kapcsolat ez ember és ember, ember és csoportja, közössége, csapata között. Mondhatjuk, hogy összetartoznak, tehát egymásra utaltak.
Ma minden a sportági kiválasztással kezdődik - az életkori sajátosságoknak megfelelő képzéssel folytatódik - ami az élsport eredményeiben csúcsosodik - és az visszavonulással, majd optimális esetben edzőként, vezetőként, sportszakemberként a megszerzett tapasztalatok átadásával zárul. Ezekben a szakaszokban a sportpszichológus kivételes szerepet kap. A győzni akarás képessége, sportolói mentalitás, motiváltság, szorongás, stressz és más pszichés tényezők gyengítik, vagy épp erősítik a teljesítményt.
Tapasztaljuk, hogy Magyarországon a pszichológia mint paradigma, akár teoretikus, akár empirikus tekintetben nincs a helyén. Miért is lenne, amikor az ötvenes évektől "jó ideig" tiltott tantárgy volta pszichológia, és a pszichológus képzést is megszüntette az akkori pártállam. Ez idő alatt Nyugat-Európában és az USA-ban fénykorát élte. A pszichológiai új alkalmazási területei (reklám, kriminál, sport, munka, egészségügy, szexuál, iskola, klinikai, művészet, pedagógiai) kezdtek kibontakozni. A
tehetséges kutató és gyakorlati pszichológusok után vadásztak a kormányok és hadászat, az ipar, a cégek és az egyetemek.
Az 1980-es évektől az élsport üzletté vált, és különösen az utóbbi évtizedekben tapasztalhatjuk, hogy a legnépszerűbb sportágakban (labdarúgás, kosárlabda, jégkorong, "amerikai" futball, boksz..) dollár és euró milliók cserélnek gazdát. Ebben a világban semmit nem bíznak a véletlenre. Egy-egy krízishelyzet,
motiválatlanság, szorongás tönkreteheti az évek munkáját és bukik a versenyző az edzőjével, csapatával együtt. Ha a felkészítő és verseny folyamatoknál az edzői team részese a pszichológus, akkor el megelőzhető, elkerülhető.
A sportpszichológus feladata:
- analizálás, diagnosztizálás, első interjú (egyénnél, csapatnál és az edzőnél felméri a problémás helyzetet, területet, melynek függvényében javaslatot, megoldást mond)
- az analízis eredményétől függően több lehetőség van
- a pszichológus az edzőt készíti fel a megoldásra - a pszichológus közvetett szereplő a háttérben
- a sportoló egyénileg, - a pszichológustól tanult módszer alapján (relaxációs eljárások, autogén tréning) - önmagát lendíti át a problémáin
- közvetlen beavatkozás (terápia, vagy krízisintervenció):
- relaxációs eljárások: mentál tréning, aktív imagináció
- imaginációs eljárások - (KIP)
- hipnózis - (pl. éber-aktív hipnózis)
- egyéb terápiák: analitikus, kognitív, gestalt, fokális, mozgás, fény .stb)
