A serdülőkort a harmadik "születésnek" is nevezik. Az első  amikor az édesanya életet ad gyermekének, a második  a családi szocializáció kezdete. A harmadik "születés" a serdülőkorra tehető, a családról, szülőtől való fokozatás leválás időszak. Igaz ugyan, hogy a leválás az élővilágban  természetes folyamat, evolúciós örökség. Gondoljunk csak az állatvilágra, amikor az anyaállat elhagyja kicsinyét. Az embernél  bonyolultabb jelenségről van szó, amely genetikusan kódolt, de nem zökkenőmentes. A serdülőkori válság, fejlődési krízis, amikor az élet más szakaszaihoz viszonyítva gyorsabban jelennek meg lényeges, a fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások.

I.  A SPORTÁGI LEMORZSOLÓDÁS  OKAI  SERDÜLŐKORBAN

A sportban tevékenykedő szakemberek egyöntetű véleménye, hogy a sportágak többségében a serdülőkorban van a legnagyobb lemorzsolódás. A kutatások, felmérések szerint számos oka van ennek (más sportág felé fordulás, edzői szakértelem hiánya, társadalmi hatás, szubkultúrák, közösségi nyomás, szerelem, egyéb társ kapcsolatok, szülői akarat.stb.) de ezek mellett szerepet játszik  a serdülő kori  válság, serdülőkori krízisek okozta problémák is.

II. TIPIKUS SERDÜLŐKORI  PROBLÉMÁK
1.) A serdülőkori problémák eredhetnek:

2.) Serdülőkori vészjelek (M. Laufer)

III. SERDÜLŐKORI  KRÍZISEK
A serdülőkori válság, fejlődési krízis, amikor az élet más szakaszaihoz viszonyítva gyorsabban jelennek meg lényeges, a fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások. Krízis abban az értelemben, hogy felbomlik a gyermekkor egyensúlya, és hosszú éveken keresztül alakul, készülődik az új egyensúly, amely a felnőtt életét jellemzi. Ez az átmenet fájdalmas, mint majdnem minden változás. Krízis azért is, mert a kamaszoknak általában középkorú szüleik vannak - a szülőknek meg kamaszkorú gyermekük. Mind a két kort a változás korának is szokták nevezni. E kettő találkozása és együttélése önmagában is hordozza a feszültségek lehetőségeit. Legjelentősebb serdülőkori krízisek:
1.) Teljesítménykrízis: Az addig megszokott teljesítmény, eredmények hirtelen leromlanak, a teljesítéssel való kapcsolat megváltozik. A sport sem kivétel ez alól. A másodlagos nemi jelleg kialakulása, a másodok alakváltozás és az egyéb serdülőkori testi és lelki változások halmozottan befolyásolják a fiatal sportoló teljesítményét. Gyakorlatlan edző - ahelyett, hogy tapintatosan, kellő pedagógiával közelítené meg a problémát - agresszív magatartást tanúsít. 
A teljesítménykrízis okai lehetnek:

Az átmeneti teljesítményzavar oka lehet szerepdilemma; dac; félelem a túlzottan sikeres szüleivel való azonosulástól; kisebbrendűségi érzés; önértékelési zavar; családi dinamikai zavar, akceleráció, retardáció
2.) Autoritás-krízis: A társadalmi normák és a tekintély elleni lázadás, azaz a fennálló szabályok megkérdőjelezésének életkora. A serdülő frissen kialakult kritikai készségét igen erősen gyakorolja, általában a környezet, a szülők, az iskola , időnként a sportegyesület, csapat ellen fordítja. Erre azért van  szüksége, hogy önálló gondolkodását kifejleszthesse. Ha ez a lázadás a serdülő életében egyeduralkodóvá válik, megzavarja tanulását, iskolai, sportközösségi  beilleszkedését, tehát veszélyezteti jövőjét, akkor jogosan beszélhetünk autoritás-krízisről. A lázadás kiélezett formája, megnyilvánulhat agresszív magatartásban, trágár beszédben, túlzott feltűnéskeresésben, szabályszegések sorozatában. Ezért is fontos, hogy ebben az életkorban olyan edzők foglalkozzanak a serdülőkkel, akik tapasztaltak, megfelelő pedagógiai és pszichológiai felkészültséggel rendelkeznek.

3.) Identitás-krízis: A gyermek jellemfejlődésében döntő szerepet játszik, hogy a környezete  szeretett személyeivel azonosul. Ilyen az személy edző is, de lehet a felnőtt csapat valamelyik játékosai (mint példakép)  ! Ezen keresztül épülnek be személyiségébe az erkölcsi normák így szilárdulhatnak meg fontos tulajdonságok, nyilván nem függetlenül a genetikai adottságoktól. A szülők és nevelők, akarva, akaratlanul valamilyen társadalmi értékrendet is átadnak a gyermeknek. A képzelet és valóság összemosódása, nagyfokú érzelmi, hangulati, affektív labilitás és nyugtalanság, önmagába zárkózás, kifelé mutatott passzivitás, beilleszkedési nehézségek, derealizációs, deperszonalizációs gondolatok, olykor kényszeres megnyilvánulások:

4.) Szociális gátlás: nem egy konkrét krízis, de azzá válhat. Például:

IV. KRÍZIS A CSALÁDBAN  IS
A serdülő lelki változásaival együtt jár, hogy családon kívüli kapcsolatok és értékek felé nyit, és közben távolodik szüleitől, nagyobb, tőlük független személyes teret igényel, ahol önálló tapasztalatokat szerezve nő önbizalma, felelősségérzete. Szüksége van a család biztonságára, mint háttérre, de önálló akciói, próbái, tapasztalatai segítik abban, hogy meggyőződjön életrevalóságáról. A serdülővel kölcsönhatásban változik a serdülő családja is. Megváltoznak a család szabályai; az óvó, aggódó szülőnek gyermekében megbízó szülővé kell válnia. A család szerkezete némiképp átalakul: a családtagok személyes határai erősödnek, növekszik a közöttük lévő távolság.
A serdülő ekkor megkérdőjelezi a család addigi szabályait, rítusait, mítoszait, hitét, megküzdési módjait, kapcsolatrendszerét, értékeit, de ez az időszak lehetőséget teremt a változtatásra is. Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját értékrendjét, ki kell próbálnia másokét, ezért átmenetileg tagadja azt, amiben felnőtt. A család, ha nem akarja elveszíteni gyermekét, kénytelen ezzel együtt élni.
A serdülők kíméletlen kritikái gyakran arra késztetik a szülőket, hogy változtassanak megrekedt szokásaikon, véleményükön. A serdülők szinte mindent megkérdőjeleznek. Ahhoz, hogy hiteles vitapartner legyen a szülő, széleskörű információ birtokosának kell lennie. Nagyon sok szülő legnehezebben a gyerek feletti kontroll elvesztését éli meg. Félnek, hogy a kontrollal együtt gyermeküket is elvesztik, és magányossá válnak. Nem veszik észre a nyereséget: felelősséget vállalni tudó gyermekükkel új, felnőtt kapcsolat kialakításának lehetőségét. A serdülő viszont nehezen veszi tudomásul, hogy elveszti a gyermekkor felelőtlenségét, és felelősséget kap a szabadságjogok mellett. Ez akkor tűnik tehernek, ha korábban nem kapott és gyakorolt megfelelő szintű felelősséget.

Mit tehet az edző ?
A serdülőkorral, kamaszkorral együtt lenni nehéz. Nem tehetünk mást, el kell fogadnunk, és tiszteletben kell tartanunk egyéniségüket, egyediségüket. Meg kell találni az egyensúlyt a korlátozás, és a mindent megengedés között. Adjunk nekik rugalmas és egyértelmű kereteket, hogy érezzék támogató jelenlétünket. A serdülő ugyanolyan feltétel nélküli szeretetre vágyik, mint egészen kicsi korában, még akkor is, ha "tüskéi" miatt nehéz megközelíteni. Adjunk nekik önállóságot, engedjük, hogy legyenek titkaik; ha bizalmat kapnak, bizalommal fogják viszonozni. Azzal segíthetünk leginkább, ha ott vagyunk, jelen vagyunk az életükben, és tudják, számíthatnak ránk. Ebben áll a család, a tanár, és az edző felelősége!