|
 A serdülőkor valójában nem más, mint átmenet a gyermekkor és a felnőtté válás között. Változik a serdülő külseje, mentalitása, gondolkodása, a társakhoz és elsősorban a felnőttekhez való viszonya. Pszichológiai és pedagógiai szempontból talán a legkritikusabb szakasz, hiszen a serdőlő státusa köztesnek tekinthető. Az identitás kialakítása, az újfajta társas kapcsolatrendszerekhez, a másik nemhez, a teljesítményhez és az ambícióhoz kialakított viszony tapasztalatai életre szólóan meghatározhatják a személyiség alakulásának és a személyes életútnak az irányait. Makro és mikrokörnyezete másfajta társas szerepviselkedést vár el tőle, és ő is megváltozott szerepekre vágyik. Személyiségfejlődésük nagyban függ a korábbi szülő-gyerek kapcsolat minőségétől, az elsajátított értékrendtől, a gyereket ért addigi szocializációs hatásoktól, a kultúrától, melyben a serdülő nevelkedik. A felnőtté válás folyamata természetesen nem fejeződik be a serdülőkor végével, de ez a szakasz igen jelentős a személyiségfejlődés során.
1. A serdülőkor kulturális meghatározottsága
 A romantika idejétől a 20. század elejéig tartó felfogás szerint a serdülőkor a végletes érzelmi viharok, a menny és pokol (Sturm und Drang) pillanatonkénti változásának szenvedéllyel és szenvedéssel teli korszaka, melynek hátterében biológiai-szexuális éréssel járó változások állnak. Ezt a kultúrantropológiai kutatási eredmények kérdőjelezték meg a 20. század első felében. Margaret Mead: Szamoa szigeteken, ismeretlen kultúrában tett megfigyelései során azt találta, hogy ott a serdülés időszaka ismeretlen. A gyerekek meghatározott életkorukban - megfelelő beavatási szertartások után - egyszerűen átlépik a felnőttkor küszöbét, és attól fogva közösségben felnőtt státust töltenek be. Több vizsgálati eredmény igazolta, hogy bizonyos társadalmi berendezkedés mellett a belépés a felnőttkorba sima, probléma- és zökkenőmentes is lehet. Ez megcáfolta a korábbi, biológiai alapokon nyugvó nézeteket!
A társadalmi szerepbeosztás bonyolultsági fokában. Az ún. primitív társadalmak viszonylag egyszerű felépítésűek a munkamegosztást tekintve: a férfiak többnyire vadászattal, halászattal, a nők az élelmiszerek megtermelésével, a termények betakarításával és a gyerekneveléssel vannak elfoglalva. A felnőttkor határához érkező személyiség számára nincs dilemma: hogyan tovább, nemének megfelelően folytatja, amit egyébként gyerekkora óta megfigyelt, és jól ismer. Az összetettebb társadalmakban nem ez a helyzet. Itt hosszú évek szükségesek ahhoz, hogy a serdülő a felnőtt szerepek sokaságában eligazodjon, válasszon az alternatívák között, felkészüljön ezek betöltésére. Ez a serdülőkor igazi meghatározója: az egyénnek választ kell találni arra a kérdésre: ki vagyok, és ki szeretnék lenni?
2. Átmeneti rítusok
 Az egyes kultúrákban különbözőek, bár vannak közös sajátosságok: társadalomtól való eltávolodás, felkészítés vagy tanítás, átmeneti ceremónia, visszalépés a társadalomba egy új társadalmi státus birtokában. Klasszikus példája: Margaret Mead - új-guineai arepesek:
- Lányok első menstruációjakor a nővé válás szertartása: a lány elvágja kötődését a múlthoz - kidobja szallagait, fülbevalóját, edényeit, leveszik róla szövött övét, majd meglátogatják idősebb nőrokonai és egész testét átdörzsölik csípős csalánnal, intim testrészeit is. Ezt minden nap megismételik, miközben sem enni, sem inni nem kap. Ez hat napig tart, de ha túlságosan elgyengül, akkor hamarabb véget vetnek a böjtnek.
- Nyugat afrikai törzsek: fiúk szertartásos halála, majd egy elszigetelt helyre kerülnek, ahol megtanulják a férfias feladatokat, amikor újra előjönnek (akár több év múltán) új nevet és identitást kapnak.
- Mai modern kultúrákban is: pl. "bar micva" és "bat micva" - a zsidó fiúk és lányok felnőtté válását jelképezi a 13. születésnapon.
3. Serdülőkor meghatározása és értelmezése a modern társadalmakban
a.) Peter Blos a serdülőkort 5 szakaszos elmélete:
Megfelelő szociális háttér esetén kisebb zökkenők bár elképzelhetők a fejlődésben, de nagy valószínűséggel a serdülő képes lesz megfelelő önbizalommal, megszilárdult énnel, és jövőképpel átlépni a következő szakaszba, a fiatal felnőttkorba.
- Preadoleszcencia (10-12 évesen):
- a nemi szerep elvállalásának kritikus időszaka,
- jellemző a spontán csoportalkotás ("csapatosdi").
- Korai adoleszcencia (13-15 évesen):
- a nemi identitás kialakítása,
- nagy, szenvedélyes barátságok alakulnak ki.
- Tulajdonképpeni adoleszcencia (15-17 évesen):
- az ödipális konfliktus még egyszeri fellángolása után a szülőről való érzelmi leválás,
- a nemi identitás megerősödése,
- a libidó megszállja a genitális szexualitást, a részösztönök háttérbe szorulnak.
- Késői adoleszcencia:
- a felnőtt identitás kialakítása,
- a kortársi kapcsolatok kialakulása.
- Posztadoleszcencia:
- a felnőtt identitás megerősödése.
b.) 3 szakaszos elmélet:
A serdülőkor eredete szoros kapcsolatban van a tanoncidővel, az iskoláztatással, hiszen az iskoláztatás bevezetésével vált a serdülőkor fogalma általánosan elismert kategóriává. Ezzel két fontos változás is együtt járt: gazdasági függetlenség, társas tapasztalatok megváltozása. A serdülőkort ettől kezdve egyre inkább vizsgálni kezdték.
3 szakaszát is elkülönítik:
 1. korai serdülőkor (11-13 év) - testi változások, nemi szereppel való azonosulás
2. középső serdülőkor (14-18 év) - fő feladat: szülőkről való érzelmi leválás, nemi érés
3. késői serdülőkor (18-21 év) - társadalmi szerepek, komoly párkapcsolat, pályaválasztás
Ez a felosztás nagyjából megfelel az iskolai felosztásnak.
A modern társadalmakban a sok-sok féle alternatíva, választási lehetőség az, ami a korszakot krízishelyzetté teszi. A végére a pontot az elköteleződések teszik, így az identitás fokozatosan épül fel.
A modern kultúrákra jellemző, hogy a bio-szocio-pszichológiai átmenet nem minden eleme esik azonos időszakra. A szociális változásokat az adott időszakban nem engedik meg ezek a társadalmak. A valódi felnőtt szerepek gondosan előkészített pótlékait kínálják. Pl. iskolai hatalomgyakorlásuk is behatárolt a szabályok és szokások által.
Havighurst (1976) kultúrközi vizsgálatai és kutatásai alapján a serdülők előtt álló fejlődési feladatokat az alábbiak szerint csoportosította:
- biológia fejlődés aspektusai
- a felnőtt szerep elfogadása
- érzelmi függetlenség a szülőktől és/vagy a felnőttektől
- saját világnézet kialakítása
- s saját identitás tudatosítása és részvétel a saját ifjúsági kultúrában
c.) 2 szakaszos elmélet:
- A preadoleszcencia vagy prepubertás (10-13 éves kor)
 A közelgő serdülés testi változásai kezdenek megjelenni, ezzel együtt a szexuális késztetések is. A gyermek küzd ellenük. Az érdeklődés felélénkül, mindent ki akarnak próbálni, ugyanakkor specializálódik, a tanulmányi teljesítmény egyenetlenebbé válik. Erkölcsi fejlődésben a normák fokozatosan belsővé válnak képesek a helyes - helytelen dolgok önálló megítélésére. Gondolkodásában nagyobb logikai stabilitás jön létre, elvont fogalmakkal is képesek dolgozni. A kortárscsoport hatása megnő. Stabil baráti kapcsolatok alakulnak ki, képessé válnak az igazi együttműködésre. A felnőtt világ számára a gyermek nehezen hozzáférhető. A képzeleti tevékenység fokozódik, megjelenik az ábrándozás, a fantáziavilágban történő vágyteljesítés. A gyermek én-képe fokozatosan alakul, a pozitív énkép kialakulása szempontjából fontos a gyermek erősségeinek kiemelése.
- Pubertáskor (14-18 éves kor)
 A nagy változások időszaka, "a vihar és a stressz korszaka". Intenzív, gyors testi növekedés és a másodlagos nemi jelleg teljes kialakulása. Felnőttre jellemző testarányok, biológiai érettség.
Értelmi fejlődésben az elvont fogalmi gondolkodás kerül előtérbe. Tanulásban képesek az összefüggések feltárására, logikus emlékezésre. Alkotó képzeletük intenzíven fejlődik, kreatívak. Személyiségfejlődésükben az "identitás-krízis" játszik központi szerepet. Keresik önmagukat, a saját hovatartozásukat. Megkérdőjelezik az eddig gondolkodás nélkül átvett normákat, szabályokat, ezért mindennel szemben kritikusak. Központi kérdések az életükben: "Ki vagyok én?", "Mi a dolgom a világban?" Mi az élet értelme?" Ezekre a kérdésekre keresik a választ, saját céljaikat és elköteleződésüket. Az identitás elérésének főbb összetevői:
- nemi identitás,
- ideológiai identitás és
- szakmai identitás.
|
