Három éves korra a gyerekek elindulnak az önállóság útján, éntudata új elemekkel gazdagodik. Noha a szocializáció a születés pillanatában kezdődik, a szülői elvárások a 3. életévben (óvodáskor kezdete) kezdődnek. De mi is az a szocializáció ?
"Szocializáció: az a folyamat, melyben az egyén elsajátítja mindazokat az ismereteket, készségeket és beállítódásokat, melyek lehetővé teszik, hogy többé - kevésbé hatékony tagja legyen a csoportnak és a társadalomnak. Az ehhez szükséges és megfelelő társas viselkedést és tapasztalatokat szociális interakciókban tanuljuk meg. A társadalom nézőpontjából a szocializáció a társas és kulturális folyamatosság elérésének eszköze. Egy társadalom akkor sikeres, ha tagjainak felnőttkori viselkedése és funkcionalitása megfelelő, vagyis egy adott egyén akkor tekinthető jól szocializáltnak, ha alapvetően úgy gondolkozik, érez, viselkedik, cselekszik, ahogyan az adott közösség egy vele azonos korú, nemű, és társadalmi státusú egyéntől elvárja."
(Dr. Kósa Éva)

A szocializációhoz identifikációra (azonosulás) van szükség. A gyermekek arra törekszenek, hogy olyanok legyenek, mint társas környezetük fontos személyei.

1. Nemi identitás:
A fiúk és a lányok kisgyermekkorban és az óvodáskor elején az azonos neműeket választják azonosulásuk modelljéül. Fejlődési pálya azonban különbözik. A gyerek ebben az időszakban kezd saját nemével tisztában lenni. /Fallikus szakasz/ A 3 éves megmondja, hogy ő fiú-e, vagy lány, de ezt azért mondja, mert szüleitől hallotta. A nemi azonosságtudat azt jelenti, hogy a gyermeknek stabil tudása van arról, hogy miben különböznek a nemek, és tisztában van vele, hogy ez időben nem változik. Bandura szociális tanuláselméletét az gyermeki megfigyeléssel és utánzással magyarázza. Az óvodások megfigyelik, hogy a férfiak viselkedése különbözik a nőkétől, és hipotéziseke állítanak fel a helyes férfi, ill. nő viselkedésre. A sportban is így van ez. A fiúknál a focista csak férfi és az edző bácsi is férfi.

2. Személyes azonosságtudat megszerzése:
Bandura, Ross és Ross: kísérlete - a gyerek szívesebben modellálja azt a felnőttet, akit birtokosi, elosztói szerepkörben lát, mint akit a szociális előnyök élvezőjeként figyelt meg. (fagyival teli hűtője van, vagy fagyit eszik.) A modell azonban az esetek jelentős részében birtokos és élvező is egyben.

3.) Büntetés és jutalmazás: a következmények fontossága
A büntetésről és jutalmazásról, azok alkalmazható és elfogadható voltáról, intenzitásáról milyenségéről történelmi és kulturális szempontból is eltérőek a vélemények és az ítéletek; a nevelés egyik legrégebbi, legtöbbet vizsgált és vitatott témaköre. A viselkedés következménye lehet pozitív/negatív, kellemes/kellemetlen. A szociális környezet részéről valaminek az adása, vagy elvétele, megszüntetése. Eszerint a következmények négy csoportja különböztethető meg:
- pozitív megerősítés: a válaszviselkedés valószínűsége növekszik.
- negatív megerősítés: egy korábbi kellemetlen állapot megszűntetése: a viselkedés valószínűsége növekszik
- pozitív büntetés: a nemkívánatos válaszhoz társított kellemetlen esemény: csökkenti az adott viselkedést
- negatív büntetés: egy korábbi jutalomértékű mozzanat megvonása: csökkenti az adott viselkedést.

3. Szabálytudat:
Három évesen nincs szabálytudat. A 4-5 évesen: együttmozgás a lényeg, mindenki a saját szabályrendszerével követi, szabályfoszlányok. A 6-8 évesen együttműködés a szabály betartásában, még labilis szabályrendszer

4.) Öröm és szeretet:
Az öröm előzménye valamilyen pozitív esemény, kívánatos vagy vágyott dolgot kap az illető. Az öröm mindig nyereséggel jár a személy számára, sikert ér el valamilyen feladat megoldásában, vagy szociális kapcsolataiban. Elismerést, tiszteletet vagy vonzalmat kap. A gyerek fejlődését végigkíséri az öröm, a gyerekek élvezik az új dolgok elsajátítását, ezt a folyamatot a funkcióöröm kíséri. 6 éves kor körül már tapasztaljuk az önkontrollt. Ilyenkor már szocializáltabb formában fejezi ki ezt az érzelmet, mosolyog, pozitív dolgokat mond, jobban odafigyel másokra. A boldog ember szociálisan nyitott, keresi másokkal a kontaktust. Az öröm energikus, aktív és életerős érzelem. A gyermekkorában sok örömet átélő gyermek jobb emberi tulajdonságokkal, nagyobb empátiával, nyitottsággal, toleranciával fog rendelkezni, mint az agresszív, szomorú, megfélemlített légkörben nevelkedő emberek. A szeretet mindig társhoz kötött. A társas kapcsolat egyedi természetű a szeretetben. A szeretetet átélő ember melegséget, bizalmat, biztonságot, nyugalmat él át a szeretett személy jelenlétében, vagy ha rá gondol. Általában az emberek azért szeretnek valakit, mert valami olyat biztosít számukra, amit kívánnak vagy kedvelnek, amire szükségük van. Ezt a fajtáját a szeretetnek Maslow hiányszeretetnek ("D" deficit-szeretetnek) nevezte.

A sportban különös jelentősége van az örömnek és a szeretetnek. E nélkül nem lehet foglalkozásokat, edzéseket tartani. Kulcskérdés az óvodás korban, hogy az edző szerettesse meg a sportágat és mindent, ami ehhez kötődik: fegyelem, tisztelet, szabályok betartása, egymás elfogadása, önkontroll.stb.

Baranya István
pszichológus