Az óvodás rendkívül sokat mozog, nagy a mozgásigénye. Ismert, hogy a legfőbb tevékenysége a játék, melynek során előszeretettel utánozza a felnőtteket. A játék útján próbálja átélni azokat az élményeket, számára vonzó felnőtt tevékenységeket, melyek egy gyermek számára a valóságban sokáig elérhetetlenek. Ezt nevezzük szerepjátéknak. Ez egyúttal tanulási folyamat is. Ezt a szenzitív szakaszt számos mozgástanulásra fel lehet használni. Mindig sok lehetőséget kell adni a változatos mozgásformák gyakorlására (persze csak életkori adottságaiknak megfelelően, a biztonságot maximálisan szem előtt tartva)

1. Mozgástanulás
Az óvodás gyermek mozgásformái folyamatosan gazdagodnak, egyre változatosabbak lesznek a sokféle tevékenységnek, ill. a játéknak köszönhetően. Talán bele sem gondoltunk, milyen nagy jelentőséggel bír egy legós építés, gyurmázás vagy egy rajzolás a kéz finommozgásának ( azaz a kézügyességnek) a fejődésében, vagy egy kiadós mászókázás, fogócskázás, labdázás a nagymozgások  tekintetében. Adjunk tehát minél változatosabb lehetőséget a kicsiknek a játékra, ill. különböző változatos tevékenységekre.

Összességében erre korra elmondható, hogy kifejezetten nagy mozgáséhség jellemzi. Állandóan mozognának, szaladnának, "egy helyben alig tudnak megülni".

2.) A Mozgástanulás-mozgástanítás szenzitív szakaszai:

Szenzitív szakaszok:

• ügyesség (koordináció)
• lazaság, hajlékonyság,
• mozdulat gyorsaság

A sportfoglalkozások célja:

• optimális mennyiségű inger (perpétum mobile)
• sokoldalú képzés
• célzatos előkészítés
• természetes futómozgások gyakorlása

Az óvodás minden természetes mozgást (futás, ugrás, mászás, kúszás) szívesen csinál, de táncol, labdázik, melynek során sokszor a felnőttek mozgását utánozzák, követik.
A fejlődés szempontjából két szakaszt különböztetünk meg: az úgynevezett szenzitív fázist és a kritikus szakaszt. A szenzitív szakasz olyan időtartam, amelyben a szervezet intenzív fejlődéssel reagál a környezet hatásaira, intenzívebben, mint más időszakaszban. Az érzékeny szakaszon belül létezik egy úgynevezett kritikus fázis, ami korlátozott időtartamú, s hogy a kívánt fejlődés létrejöjjön a külső hatásoknak feltétlenül érvényesülni kell.
Az óvodáskor mozgás szempontjából szenzitív és kritikus szakasznak tekinthető, melyben igen gyorsan elsajátítódnak a különféle minták, ekkor történik a mozgás és érzékelés finom összehangolása. Ha ebben az időszakban akadályoztatott a mozgás, ez a finom összehangolódás nem történik meg, következményei az iskolai tanulásban realizálódnak.
3.) A mozgástanítás mozzanatai:
Komplex mozgások során több izomcsoport koordinálása történik egyidejűleg. Ezért nehéz óvodás korban a gyermekeknél komplex mozgásokat kialakítani. A tanulás során visszacsatolások révén finomodik a mozgás, de az összetettebb mozgásnál sok pontatlanság adódik. Ezért a mozgásokat részeire bontva, mozdulatonként érdemes megtanítani. Az utánzás mellett szükség van a szóbeli magyarázatra, egyes mozzanatok megfigyeltetésére, külön gyakoroltatására, főleg az egyidejű mozdulatok esetében. Nem lényegtelen, milyen időközönként és egymás után hányszor ismételjük a gyakorlatokat. A feladattól függ, hogy 2-3 naponta, vagy inkább hetente vegyük elő. Új mozgás tanulásánál kezdetben jobbak az egymást sűrűbben követő ismétlések, amíg a gyermek emlékében és ,,idegrendszerében" él a mozgás, később tanácsos több napos, esetleg hetes szünetet beiktatni. Egy napon belüli ismétléskor érdemes szem előtt tartani, hogy a túl nagy ismétlésszám sem az izmoknak, sem a motivációnak, sem a pontos kivitelezésnek nem tesz jót, sőt akár gátló hatás is felléphet. A mozgástanítás során ki kell használni a mozgás transzfer hatását. Ez az egyszerűbb mozgásokra ugyanúgy vonatkozik, mint a bonyolultabbakra. Pozitív transzfer mutatható ki a szimmetrikus testrészeknél, vagyis érdemes a labdapattogtatást nem csak a domináns kézzel gyakoroltatni. A transzfer másik formája, amikor egy begyakorolt, esetleg automatizált mozgás kedvező hatása, más körülmények között, más mozgások végrehajtásában jelentkezik.

4.) Kitartása, koncentrációs képessége
A gerinc csigolyaívei a csigolyatestekkel az óvodáskor folyamán nőnek össze. A csontok görbületei ebben az életkorban még rugalmasak, ezért ilyenkor feltétlenül kerülni kell az egyoldalú, monoton, egy izom és csontcsoportot terhelő mozgásformákat. A medence csontjai még nem nőttek össze, így a nagyobb terheléseket emiatt is mellőzni kell.
Az óvodás gyermek izmai hamar kifáradnak, de rendkívül gyorsan regenerálódnak. Ezért a tornánál, intenzívebb mozgásoknál ajánlott rövid pihenőket tartani. Előbbieknek köszönhető az óvodás gyerekek intenzív mozgásfejlődése: 5-6 éves korra képessé válik mind az egyenletes tempójú, mind a gyorsuló futásra. Ebben a korban egyre kitartóbbá, összerendezettebbé válik mozgásuk, ügyességük is egyre nő. Könnyen megtanulnak úszni, biciklizni. Fontos azonban tudni, hogy az óvodások veszélyérzete még jóval kisebb, mint bizonyítási-, és mozgásvágyuk. Ennek következtében sokszor érhetik őket balesetek, ha az őt felügyelő felnőtt nem elég körültekintő és óvatos! Óvodáskor végére a gyermek mozgása akaratilag befolyásolt, képes mozgását, ill. viselkedését kordában tartani.

Baranya István
pszichológus,
testnevelő,
UEFA Pro (h)