A pszichológia az óvodáskort a  3 - 6/7  éves kor közötti időszakban  tárgyalja. A mai közoktatási törvény szerint 3. évben lehet beiratkozni az óvodába és szülői kérésre, akár 8 éves koráig is óvodás maradhat a gyermek.
Az óvodáskor általános jellemzői:
Az anatómiai alkatot még mindig a kisgyermekkori forma jellemzi, annak még harmonikusabb megjelenése. Az idegrendszer fejlődését a feltételes idegkapcsolatok gyarapodása, gyors kialakulása jelzi, amely mind a megismerés, mind a cselekvés szférájában jelentősen alakítja a gyermek pszichikumát. Az óvodáskorú gyermeknek nagy a mozgásigénye. Mozgásai mind biztonságosabbá, harmonikusabbá válnak, finoman összehangolódnak. A korábban megjelent pszichikus funkciók kibontakozásának korszaka. A fő tevékenységi forma a szerep és konstrukciós játék, ami nagy lendülettel fejleszti az analizáló és szintetizáló képességét, szemléletes, képszerű gondolkodását, fantáziáját. A gyerek ebben az időszakban kezd saját nemével tisztában lenni. /Fallikus szakasz/ A 3 éves megmondja, hogy ő fiú-e, vagy lány, de ezt azért mondja, mert szüleitől hallotta. A nemi azonosságtudat azt jelenti, hogy a gyermeknek stabil tudása van arról, hogy miben különböznek a nemek, és tisztában van vele, hogy ez időben nem változik.

Kognitív fejlődés

1. Érzékelés:

Az óvodáskorúak érzékelésében a látás átveszi a vezető szerepet. Megkülönbözteti a színeket, óvodáskor végére pedig biztosan meg is nevezi azokat. Fejlődik a súly érzékelése, tér észlelése. Az időészlelése ebben a korban még viszonylag fejletlen. Nagyon sokat mozognak, fejlődik mozgásuk, biztosabbá, harmonikusabbá, összehangoltabbá válik. Óvodáskor elején még jellemző lehet a dackorszak. Az időészlelés fejletlen, a napszakok és rövidebb időegységek mérése valamely cselekvéshez, személyes élményhez kötötten válik világossá számára ( pl.: reggel - ébredés, dél - ebéd, du. - alvás ). A mennyiségészlelés a térbeli kiterjedés miatt a hosszabb sort többnek ítéli meg

2. Játék

A szerepjátékok válnak uralkodóvá. Óvodás gyermek játékának a fejlődése a játék témájában, formájában, időtartamában figyelhető meg. A témafejlődés nagyban függ a gyermek családi, társadalmi helyzetétől. A játékban először a mozgás dominál. Leutánoz mozgásokat, attól lesz ő valaki, mert úgy csinál, mint az. Ekkor a gyermekek még egymás mellett játszanak, anélkül, hogy együtt játszanának. Ezután a tárgy dominál. Attól lesz ő fodrász, mert nála van a fésű. /a foglalkozásokat tárgyak jelképezik./. Végül a személyek válnak fontossá. Csak akkor lehetek fodrász, ha van valaki, akit fésülhetek. Társak szerepe nő, megkezdődik az együttjátszás.  A nagycsoportosok szerepjátékai továbbfejlődhetnek szabályjátékokká. A konstruktív játékok fejlesztik a gondolkodást, képzeletet és megfigyelőképességet. Az óvodáskorú gyermek jellemző kifejezési eszköze a rajzolás. A finom mozgások fejlődését ebben a korban a rajzoláson kívül még a gyurmázás, gyöngyfűzés is elősegíti.

A 3-4 éves gyermek arra emlékszik, ami gyakran ismétlődik térben, időben együtt. Inkább felismer, mint felidéz. Az 5 évesek emlékezetében kezd kifejlődni a szándékosság, és megnő az emlékezet terjedelme. Az óvodás emlékezete azonban még nem megbízható.

Az óvodás gyermek képzelete feltűnően élénk. A gyermeki képzelet legtipikusabb megnyilvánulása a játék és a mese. Igényli, hogy meséljenek neki, és a hallott szavakat belső képekkel követi.  A gyermek első meséjének hőse ő maga. Ezután az állatmesék szereplőivel azonosítja könnyen magát. A 4-5 éves gyermek pedig olyan mesékre vágyik, amelyek tele vannak csodaszerű lényekkel, varázslatokkal.

Ez a második kérdező korszak. Motivációja a felnőttel való kapcsolattartás mellett az okozati összefüggések iránti kíváncsiság. A gyermek beszéde és gondolkodása szoros kapcsolatban van, együtt fejlődik. Az óvodás korszakra jellemző az egocentrikus beszéd: a gyermek nem kommunikációs szándékkal beszél, saját cselekvését kíséri beszéddel.

3-5 éves kor között az érzelmek gyors lefolyásúak, változékonyak. Átmennek egyik végletből a másikba. A gyermek sem leplezni, sem fékezni nem tudja érzelmeit. 5 éves kortól az érzelmek differenciáltabbá, tartósabbá válnak, a 6 éves gyermek pedig megtanulja fegyelmezni magát. A félelem óvodás korban növekszik. Ez az értelem fejlődésével, a hallott ismeretekkel függ össze. A nagycsoportosok akaratereje olyan szintre emelkedik, hogy le tudja küzdeni önös érzelmeit, amikor feladatát, kötelességét teljesíti.

Műveletek előtti képzetek szakasza 2-7 éves korig Élményvezérelt, szemléletes gondolkodás jellemzi. Szimbólumképzésre képes. Tárgyak nélküli cselekvés, jelképes helyettesítések jellemzik játékát. Gondolkodására jellemző a mágikus világkép. A mágikus világképben bármi megtörténhet, az apa bármit meg tud oldani.  A gyerek tele van kérdésekkel a világgal kapcsolatban, és ezeket próbálja megmagyarázni. A gondolkodási folyamat kívánságnak a keletkezésével kezdődik Mindennapi tevékenységében a gondolkodás még nem állandó pszichikus tevékenység.

Baranya István
 pszichológus