Számtalanszor sírunk. Hol ezért, hol azért"A könnyek a fájdalom mesélői" - sok helyen találkoztál már ezzel a megfogalmazással. Sokan mondják, hogy az életnek vannak olyan pillanatai, amikor a szónak nincs elég kifejezőereje, amikor képtelenség elmondani azt, ami a lelkünkben zajlik. Azt öröm és bánat egyaránt okozhatja.  Könnyezünk, azonban másért is: hidegtől,  irritáló anyagoktól, a szem védekező reflexei miatt, de a könny tartja nedvesen  szemünket is.

Számtalanszor sírunk. És sokszor nem tudunk gátat szabni a könnyeinknek, hiába is erőlködünk az elménkkel, hogy álljunk le, mert nem tudunk. A könnycseppek csendben végigcsorognak az arcunkon, rengeteg feszültséget, energiát szabadítva fel bennünk. Sírni sokféleképpen lehet. Hangosan, rázkódva, ordítva, könnyekkel és könnyek nélkül. Bár a sírás általában valamilyen szomorú eseményhez, rossz érzéshez, félelemhez köthető, vannak esetek, amikor sírni jó. Mintha minden egyes könnycseppel a bennünk lévő feszültség távozna a testünkből. Mintha a sírás nem volna más, mint feloldozás bűneink alól, megkönnyebbülés és újjászületés.

Mi a sírás?

A pszichológusok azt hangsúlyozzák, hogy a sírás a lelki feszültségek természetes levezető szelepe, amelyet nem szabad visszafojtani. A sírás, valamire való reakció, jobban mondva válasz. Olyan válasz, ami az egész embert igénybe veszi. Amikor sírunk, vagy nevetünk, az egész test rázkódik, az arcvonások megváltoznak, artikulátlan hangokat hallatunk. Amíg az ember nevet, vagy zokog addig nem tud beszélni, sőt semmiféle manuális vagy szellemi feladatot sem tud párhuzamosan elvégezni. A nevetésben, sírásban elválaszthatatlan a test, a szellem és a lélek, kitörését pedig nem tudjuk akaratlagosan megakadályozni.
Sem a sírásnak, sem a nevetésnek nincs specifikus funkciója. Bár mindkettő velünk született, egyik sem specializált, ahogy nem az élet fenntartásának szükséges feltétele sem.

Mind a sírás, mind a nevetés kifejezi az ember sorsának abszurditását, s ezzel az összeilleszkedés lehetetlenségét, mégis mindkettő - elementárisan - összeilleszti azt, átugorja - ha csak percekre is - ugyanazt a szakadékot. Sírással és nevetéssel az ember nemcsak reagál a lehetetlenre, de - minden más tevékenységét felfüggesztve - végre is hajtja azt, ami lehetetlen.
Az elementáris nevetés kollektív, szociális jelenség, az elementáris sírás azonban magányos. Akkor is magányos a sírás, ha másokkal együtt, vagy tömegben van az ember. Aki a temetőben sír, az - amikor sír - egyedül van, magába zárkózik. Ha az utcán egy ember sír, az magában és magának sír. A nevetés ezzel ellentétben kollektív. Az ember másokkal együtt nevet, társaságban nevet. A nevetés ragályos, ragadós. Ha ez egyik ember elkezd nevetni a másik folytatja, végül mindenki nevetni fog és senki sem tudja abbahagyni, akárhogy is próbálja.

A síró ember magányos, magába zárt, de a sírás a magába zárt ember együttérzését fejezi ki. A sírás együttérzés a másikkal és önmagunkkal. Nem részvét, hanem együttérzés. A kettő nem ugyanaz. A részvét - ha önmagam iránt érzem - önsajnálat. Az elementáris sírás azonban nem önsajnálat, hanem a másikkal való teljes azonosulás képtelenségén való kétségbeesés. A részvét - ha a másik iránt érezzük, magába foglalja a tragédiát. A másikkal való együttérzés azonban a másikon való segítség lehetetlenségéből fakadó tehetetlen kétségbeesés. Tehát az ember akár magával, akár a másikkal érez együtt, a másikkal való azonosulás képtelenségét és a tehetetlenséget fejezi ki a sírásban. Sírni lehet valakiért, de nevetni nem.
A zokogás azonban terapeutikus is. Ha az ember úgymond "jól kisírta magát", utána újra képes a világgal, a másikkal való kapcsolatteremtésre.

A nők évente 64-szer, a férfiak 17-szer sírnak

Óriási egyéni különbségek vannak a téren, hogy ki, mikor sír. Van, aki könnyen elpityeredik, míg mások szinte (vagy egyáltalán) sohasem hullatnak könnyet. A nyugati civilizációban a nőknél elfogadott, a férfiaknál kevésbé megengedett a sírás.  Egy felnőtt nő évente átlagosan 64-szer ejt könnyeket, egy férfi csupán 17-szer. Ebben szerepe lehet a már említett prolaktin hormonnak is, amelyből 60-szor több termelődik a nőben, mint a férfiban. Valószínűleg e hormon más belső elválasztású hormonokra gyakorolt hatásával magyarázható, hogy a nőknél könnyebben eltörik a mécses.

A sírás tehát fontos. Felszabadítja az érzelmeket, ennek ellenére sokan azt sem tudjuk, mi a könny. Honnan jön, hol termelődik, mire jó és miből áll? Egyáltalán, miért jár a sírás könnyel? És mi van akkor, ha valakinek nincsenek könnyei? Ugye, mennyi kérdést lehet csupán a könnyel kapcsolatban feltenni?
Tudtad? A könnyet a szeműr külső zugában elhelyezkedő könnymirigyek termelik. A mirigy nem csupán síráskor termeli váladékát, hanem folyamatosan, hogy a szemet nedves, a szemhártyát pedig átlátszó állapotban tartsa.
Tudtad? A könny 98,2 százalékban vízből áll, a maradék 1,8 százalék különböző szilárd összetevőket tartalmaz:

Tudtad? A szemszárazság első jelei a gyakori pislogás, az égető, viszkető érzés, a szemfehérje kipirosodása, az úgynevezett homokszemérzés (mintha homok borítaná be a szemgolyót), súlyosabb esetekben a homályos látás, szemfájdalom, a szemgolyón jelentkező erős nyomásérzet.
Tudtad? A könny normális esetben - tehát a síráson kívüli állapotban - sosem folyik ki az arcra. Erről a Meibom-féle mirigyek gondoskodnak. A Meibom-féle mirigyek ugyanis zsírral vonják be a szemhéjak belső szélét, így a könny a számára kijelölt úton halad a megtermelődés után.
Tudtad? A könnytermelődés mértékét idegbefolyás tartja fenn és szabályozza, ezért hathatnak rá az érzelmek, hirtelen érzelemváltozások.
Tudtad? A könny útja több állomáson keresztül az orrüregben végződik. A könnymirigyekből ered, majd a könnytócsa után a felső és alsó szemhéjon lévő könnypontokon keresztül a könnycsövecskébe, a könnytömlőbe jut, ahonnan a könnyjárat vezeti az orrüregbe. Ha a könny mennyisége hirtelen megnő, a szűk csatornákon nem tud kellő sebességgel elfolyni, így átfolyik a szemhéjon, majd lefolyik az arcon.
Tudtad? A folyamatosan termelődő könny segít abban, hogy az idegen anyagok kimosódjanak a szemből, antibakteriális és antivirális összetevői pedig megvédik a szemet a kórokozók támadásaitól. Ha a könnytermelődés csökken, a szem érzékenyebbé, sérülékenyebbé válik.

Mitől fárad el a szemünk?

A szemfáradtság elsődleges okai között egyértelműen a modern életvitellel együtt járó tényezőket kell kiemelnünk: a szem túlterheltségének legfőbb előidézője a számítógépes munkavégzés, amelynek során gyakran sokkal többet kell egyhuzamban néznünk a monitor képernyőjét, mint amennyit szemünk még a kifáradás jelei nélkül is tolerálni képes. A szemfáradtság kialakulásában szerepet játszó legfőbb tényező, hogy a képernyő előtt ülve hajlamosak vagyunk kevesebbet pislogni: percenként átlagosan huszonkétszer pislogunk, ha a szem megerőltetése nélkül a távolba meredünk, könyvolvasás közben már csak nagyjából tízszer, a monitor előtt pedig mindössze nyolcszor. A percenkénti kevesebb pislogás negatívan befolyásolhatja a szemfelszín természetes egyensúlyát, aminek oka, hogy a szaruhártya megfelelő nedvességét biztosító könnyfilm egyensúlya megbomlik.

A túlzott számítógép-használaton kívül a szemfáradtság további lehetséges okai között szerepelnek az olyan életmódbeli tényezők, mint a sötétben, megfelelő háttérvilágítás nélkül történő TV-nézés, a hosszabb ideig tartó folyamatos autóvezetés, a túl száraz szobai levegő, a légkondicionált helységekben való egész napos tartózkodás, a légszennyezettség és a cigarettafüstös levegő. A szemfáradtság a fentiektől eltérő okokból is kialakulhat, például ha valakinél nem termelődik elegendő mennyiségű könny: a szaruhártya túlzott szárazsága folyamatosan kellemetlen érzést okoz, ami átmenetileg a látás minőségét is ronthatja. A szemfáradtság megelőzése érdekében próbáljuk meg minél inkább elkerülni az imént felsorolt kiváltó okokat, ha pedig ez nem lehetséges, akkor a megfelelő szemcseppek alkalmazása jelenthet megoldást. Ez utóbbi esetben kérjük háziorvosunk vagy egy szemész szakorvos tanácsát