A motiváció alkalmassá teszi az embereket arra, hogy megtanulják, ami ahhoz kell, hogy örömöt találjanak abban, amit csinálnak. A világ legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A FIFA 204 tagállamában 250 millió igazolt labdarúgó sportol versenyszerűen. Ennek többszöröse - mint amatőr - szabadidejében, kedvtelésből. Futballoznak amatőrök és profik, férfiak és nők, gyerekek, fiatalok, felnőttek, öregfiúk, szeniorok, veteránok, sőt fogyatékkal élők és mozgássérültek is. Mi motiválja őket ? Kell-e motiváltság a játékhoz ? Mi a különbség az amatőr és a profi labdarúgó motiváltsága között ? Megannyi kérdés, melyekre választ adni nem olyan egyszerű.

Gyakran felvetődik a kérdés: mi vezet a sikerhez?  Természetesen erre többféle válasz lehetséges, de bárhonnan is közelítjük meg a dolgot a játékos, csapat motiváltsága, győzniakarása kulcskérdés. Egy biztos a motiváltság, az akarat, a megfelelő elszántság és öröm nélkül a játék és bármely mérkőzés nem lehet sikeres.

A labdarúgás legmagasabb szintű motivációja: GYŐZELEM UTÁNI VÁGY

A győzelem élménye mindent felülír. Sokak számára megoldás is. Az edző munkája beteljesedését látja mögötte, a játékos egyéni karrierjét. De a lehető legnagyobb, mondhatni katartikus emóció a győzelemből adódó együttes élmény. Természetesen a labdarúgás (és más sportágak is) a győzelem utáni vágyat tartják a legerősebb motivációnak. 
A motivációnak két különböző formája van:

A külső (extrinzik) motiváció dicséretből, fegyelmezésből tevődik össze az egyénre vonatkozóan. Az ilyen motiváció rövid távú és kevésbé hatásos. A külső motiváció azt jelenti, ha valakit megdicsérünk vagy érmet adunk neki, vagy megbüntetjük, megszidjuk. Ezt a fajta ösztönzést lehet díjakkal, oklevéllel, pénzzel, éremmel növelni. megerősítés lehet valamilyen megfogható dolog, mint például a díj vagy a pénz vagy valamilyen megfoghatatlan dolog, mint a dicséret vagy nyilvános elismerés. A kapott megerősítéseket extrinzik jutalmaknak nevezzük.

A belső (intrinzik) motiváció az egyén személyiségével függ össze és nagy részben független. Ez a legerősebb és leginkább tartós viselkedésmód. Egy cselekvés végrehajtása már önmagában is jutalomnak tekinthető. Pl: játékszeretet, kíváncsiság, érdeklődés, elégedettség, szórakozás. Az emberi agy megjutalmazza saját magát a teljesítményért azzal, hogy fokozott boldogságérzetet teremt. Az energiaáramlás irányát saját magunknak kell meghatározni. A belső motivációt egy döntő tényezőnek tekinthetjük a cselekedeteink végrehajtásában az életünk során.  Tehát az intrinzik motivációval rendelkező személyek céljai a kompetencia, az ön-meghatározottság, a kiválóság és a siker, és a célok elérésével ezek jutalommá válnak. A sportban azok a belülről motivált játékosok, akik azért játszanak, mert imádják a sportot. Egyfajta belső büszkeség vezeti és készteti őket arra, hogy akkor is a legjobbjukat nyújtsák, amikor már dúsgazdagok, híresek. Az utánpótlásképzésben, a Bozsik Programban a játék szeretetével, a győzniakarással a belső motiváció erősítése volt a cél.
Valószínű, hogy a labdarúgók mind intrinzik, mind extrinzik jutalmakért sportolnak. Azonban, egyénenként nagymértékben változhat az a jelentőség, amit a jutalom két típusának tulajdonítanak. Fontos, hogy az edzők megérték és megismerjék ezeket az egyéni különbségeket.

Extrinzik jutalmak

A hatás törvénye szerint az extrinzik jutalmak, valamint büntetések, kisebb mértékű alkalmazása nagyon hatékony lehet a sportolók motiválásában. Azonban, ha nem így történik különböző problémák fordulhatnak elő, például ha:

Az edzők hajlamosak önmagukat a jutalmazás egyetlen forrásának tekinteni. Prémium, kezdő csapatba való kerülés.stb.   Viszont célszerű figyelembe venni a játékosok aktivitási szintjét, kerülve a kifáradást, vagy éppen az unalmat és ingerkeresést eredményező helyzeteket. Csak a játékot körülvevő környezet alkalmas arra, hogy a megfelelő motivációs szintet beállítsuk. A játék és a játék okozta öröm, majd a győzelem iránti érdeklődés és igény felkeltése és átélése az, amire alapozhatunk.
Intrinzik jutalmak
Kérdés, hogy az edzők miért nem egyedül a viselkedés módosítást alkalmazzák, ha az olyan hatékony. Azért, mert az extrinzik jutalmak hagyományosan hamarabb vesztik el a megerősíti erejüket, mint az intrinzik jutalmak. Maslow szükségleti hierarchiájában a hiányszükségletek könnyebben kielégíthetőek, és amint egy szükséglet kielégül, többé már nem jelent célt és elveszti a jutalmazó erejét. Tehát az olyan extrinzik jutalmak, mint a díjak, az érmek, a pénz úgy tűnik hamarabb elvesztik a jutalmazó erejüket, mint kompetencia-érzés és elégedettség intrinzik jutalmai, melyek önjutalmazó eszközök. Más szavakkal, mikor valaki a foci puszta élvezetéért kezd el focizni, majd megtapasztalja ezt az örömöt, az arra irányuló motivációja, hogy újra játsszon megerősödött. Ez egyaránt jellemző az utánpótláskorúakra és a felnőtt profikra is.

Az extrinzik motivációval kapcsolatos egyik probléma az, hogy minél többet jutalmat kap valaki, annál kevésbé valószínű, hogy ugyanolyan típusú jutalomra lesz szüksége a jövőben. Így ahogyan az extrinzik jutalmak fokozódnak, egyben le is értékelődnek. Különösen a professzionális top csapatoknál, ahol a túlzott fizetések lassan meghaladnak minden reális szükségletet, amely bizonyos javak, szolgáltatások megszerzésére irányul. A pénz nemcsak a keresett jutalom, de annak az egyedüli jelzőjévé is válik, hogy a csapat - és a játékos piac -mennyire értékeli a sportolót.

Ebből kifolyólag, az edzőnek azért kell küzdenie, hogy az extrinzik motiváció intrinzikké alakuljon. Az extrinzik jutalmak különösen sokat segítenek abban, hogy kezdetben felkeltsük az érdeklődést a sport iránt. (sportághoz kötés)

Ahhoz, hogy ez a változás végbemenjen, három lényeges összetevőt kell azonosítani:
1. Erőteljes extrinzik jutalmak.
2. Kezdeti siker (pl. az extrinzik jutalom hatására fokozódó kompetencia)
3. Annak az ismerete, hogy a trófeák és díjak elérése nem kizárólagos módjai a jutalomnak, de a saját teljesítménnyel való elégedettség igen.

Az intrinzik motiváció kialakítása az extrinzik motivációból egyfajta művészet. Fontos, hogy a jutalmak ne legyenek túlzottak, vagy ne úgy jelenjenek meg, hogy a sportoló azt érezze, hogy az edző a viselkedését akarja kontrollálni. A sportolók negatívan reagálnak arra, amit ravasz manipulációnak érzékelnek. A jutalmaknak véletlenszerűeknek kell lenniük, a teljesítmény függvényében. Minden résztvevő jutalmazásának nincs igazi ereje az intrinzik motiváció tekintetében. A sportolók szempontjából az is nagyon fontos, hogy megértsék, hogy a sikeres tapasztalat szép pillanatai az extrinzik jutalmak, de a játék elsődleges célja az élvezet és a teljesítmény elégedettsége.

Az intrinzik motiváció aláásása

Amikor a sportolók úgy érzékelik, hogy az extrinzik jutalmak célja a viselkedésük feletti kontroll megszerzése, vagy a megvesztegetés, az intrinzik motiváció valószínűsíthetően csökken. Ryan (1979) azt találta, hogy az ösztöndíjas labdarúgóknak, akadémistáknak alacsonyabb volt az intrinzik motivációja, mint a nem ösztöndíjasoké. Az, ahogyan az extrinzik jutalmak aláássák az intrinzik motivációt, kapcsolatban van azzal, hogy mindennek mennyi része tanult. Az eredmények azt mutatják különösen gyerekek esetében, hogy amennyiben az olyan tevékenységek, mint a sport belsőleg motiválttá válnak, bizonyos körülmények esetén az extrinzik jutalmak csökkenthetik ezt a motivációt.

A következő feltételek valószínűsíthetően az intrinzik motiváció csökkenéséhez vezethetnek:

Más szóval az extrinzik jutalom számukra azt jelenti, hogy a jutalmat a játékban való részvételért kapják, és nem azért, hogy jól teljesítenek. Az extrinzik jutalmaknak lehetőségük van arra, hogy növeljék a belső motivációt, abban az esetben, ha a jutalmakat a sportoló kompetenciájával kapcsolatos információ biztosításának tekintik, valamint a teljesítmény minőségén alapszanak. Az extrinzik jutalmak az érdeklődés felkeltésében is hasznosak, mikor az adott személy kezdetben nem rendelkezik belső motivációval a részvétel irányába. Alapvetően tehát azok az edzők, akik egyben tehetséges motivátorok is lassan visszavonhatják, vagy csökkenthetik az extrinzik jutalmakra helyezett hangsúlyt, és inkább a sport intrinzik jutalmaira helyeznék. Továbbá, mivel a sport számos lehetőséget kínál az extrinzik jutalmakra a győzelemhez (az eredmény), az edzők arra is használhatják az extrinzik jutalmakat, hogy elismerjék, hogy mennyire jól játszott a sportoló függetlenül az eredménytől.