Középkorúak sportpszichológiája >
Középkorúak sportja

Egy svéd kísérlet során húsz éven át figyeltek meg 2205 férfit, és kiderült, hogy ugyanúgy egészségesebbek azok, akik már fiatal koruktól fogva sportolnak, mint azok, akik csak 50 éves korukban kezdtek el aktívan mozogni.  Három csoportra osztották a kísérlet résztvevőit. Az egyik csoport aktívan sportolt, vagy mozgott - ez akár kertészkedés is lehetett -, minimum három órát egy héten. A másik csoport visszafogottabban mozgott, inkább csak időnkénti sétákkal tudta le a mozgást. Míg a harmadik csoport a lusták csoportja volt, akik semmit nem csináltak. Nem nehéz megjósolni, hogy ez utóbbi csoport volt a legbetegesebb, körükben tapasztaltak legtöbb esetben korai elhalálozást. Ám azt is észrevették, hogy azok, akik akár 50 évesen, sok évtizedes lustaság után döntöttek úgy, hogy felhagynak mozgásszegény életmódjukkal, azok 10 éven belül olyan jó fizikai egészségnek örvendtek, mint azok, akik fiatal koruktól sportoltak.

30 és 40 éves kor között
Ebben a korban a lakosság kétharmada nem mozog rendszeresen. Míg ez a mozgáshiány a mindennapokban és a hivatás terén alig érezhető, látható, addig a szervezet csekély teljesítőképessége egyértelműen felismerhető a testi igénybevétel öt különböző formájában: a kitartásban, az erőben, a mozgékonyságban, a gyorsaságban és a koordinációs képességben. Az erő, a mozgékonyság és a gyorsaság, sportolás nélkül hamar lecsökken. A nők kétségtelenül aktívabbak maradnak, mint a férfiak. Ekkor tehát elsősorban a kitartást növelő sportfajták a fontosak, mert ezek erősítik a szívet és a keringést.

 

 

40 és 50 éves kor között
Legkésőbb negyvenévesen már rendszeresen és intenzíven kellene sportolnunk. Ugyanis a testedzés - az egészséges táplálkozás és az értelmes kikapcsolódás mellett - a legjobb életelixír, ami létezik. A munkában és a családban egyre magasabb teljesítményt várnak el, ami gyakran stresszel jár, a koleszterinszint megemelkedik, a vérnyomás romlik, a has kidomborodik, az alak torzul és megjelennek az első egészségügyi problémák is. Valamilyen kitartást igénylő sport ilyenkor már elkerülhetetlen: ilyen a kocogás, a gyaloglás, az úszás, az evezés vagy egy kitartást igénylő edzőgép használata. A minimális mennyiségű edzés hetente kétszer, de inkább háromszor 20 perc. Az edzések megkezdése előtt fontos lenne, hogy az orvos egy általános kivizsgálással igazolja, hogy megfelelő a fizikai állapotunk. A támasztó- és mozgatórendszer összekötő izmait sem szabad elhanyagolni, ezért otthon végezzünk minden testrészt átmozgató, erősítéssel egybekötött tornát, vagy járjunk el órára. A gyenge izomzat ugyanis kedvez az ízületi panaszoknak, a hátfájdalmaknak.
50 és 60 év között
A rendszeres tornázás nyújtó-erősítő, köztük kézi súlyzókkal is végzett gyakorlatokkal, egyre fontosabbá válik, mert ebben az életszakaszban a motorikus képességek, az erő, a mozgékonyság, a hajlékonyság és a koordinációs képesség gyorsan hanyatlik, ha nem teszünk ellene semmit. A torna mellett mindenképp választanunk kell valamilyen kitartást növelő sportot.
Ebben az életszakaszban jól bevált, kitartást növelő sport az úszás, a gyaloglás, a biciklizés, a hosszú távú sífutás, a túrázás és a táncolás. A kocogást fokozatosan csökkenteni kell, mivel az erőteljesen terheli az ízületeket.
Sportegészségügyi szempontból jó választás egy sífutó edzőgép beszerzése, amely ezzel a sporttal járó mozgást utánozza. Rendszeresen gyakorolva rajta, a teljes testet átmozgatja, hozzájárul a vérnyomás és a koleszterinszint javulásához, hatékonyan segíti a fogyást, és az ízületeket is jobban kíméli


60 év felett
Ilyenkor már minden szerv öregedése felgyorsul. A mozdulatok lassúbbá és visszafogottabbá válnak, a test bizonyos merevséget ölt. Az okok közt szerepel az izomerő nagymértékű gyengülése, a mozgékonyság fokozott csökkenése, az aktív és a passzív mozgatórendszer rugalmasságának jelentős visszaesése. Ezért sokan úgy vélik, hogy 60 évesen véget érhet az egészségfenntartó sport. Ennek pont az ellenkezője igaz, minél idősebb az ember, annál fontosabb a rendszeres, életkornak megfelelő testgyakorlás.
A tornának most már helyet kell biztosítani a napirendben. Fontosak a hajlításos és nyújtásos tornagyakorlatok. A mozgékonyság és a hajlékonyság megtartása és fejlesztése mindennek az alfája és omegája. Ebben az életszakaszban legjobbak a rendszeres, egész testet megmozgató sportok, amelyek közül már csak az úszás, a sífutás, az evezés és az átmozgató torna jöhet szóba.
Az efféle rendszeres és jól beosztott testedzés az egészségfenntartó sport központi magja. A szív az élet motorja, és egy jól karban tartott szív és vérkeringési rendszer csökkenti a szívinfarktus, illetve az agyvérzés kockázatát.

Forrás: antalvali.com