Sportegyesületeknél, sportkluboknál, az iskolai testnevelésben  alapvető cél a sportképességek fejlesztése, a képzés, a tehetség kibontakoztatásának segítse. Számos összetevője van ennek, melyek közül van amit nem tudunk befolyásolni és vannak olyanok is melyeket tudunk. A sportbeli tehetség, olyan  öröklött tulajdonságok, ami vagy van, vagy nincs. Létezése  a Gondviselés adománya. Azt is tudjuk, hogy a tehetség  nem vezet mindjárt eredményességhez, csúcsok megdöntéséhez, sikerhez. Edző és tanítványának (nem is beszélve a külső hatásokról) közös munkája kell a tehetség felfedezéséhet, kamatoztatásához, fejlesztéséhez. Minden életkornak, így a kisiskoláskornak is megvannak a legfontosabb sportbáli prioritásai. Számos szakember szerint a kisiskolás kor (7-11 év) a mozgástanulás ún. aranykora.

1. Mozgásformák kialakulása és tanítása kisikláskorban

A serdülőkorig tartó életkor felső határát,  lányoknál 11-12 éves, a fiúknál 12-13 éves korban jelöli meg a szakirodalom (Meinel 1977.)

Az agykutató Hámori (1976) szerint:
". Aki koordináltan tud mozogni, az fegyelmezettebben gondolkozik, minthogy bonyolult és megfelelően adagolt mozgássorozatok kialakítása és automatizálása mintegy visszahatásként, vagy az agy fejlődésének kritikus periódusában történt működés-megerősítésként, fejlesztik a központi idegrendszer nem szorosan a mozgáskoordinációval kapcsolatos működését is." /

a.) 7-10 éves kor:

Ennek a szakasznak a két  legjellemzőbb mozgásfejlődési sajátossága:

• nagyfokú mozgékonyság, fokozott mozgáskészség
• hatékony motorikus tanulási képesség

• alacsonyabb teljesítményre törekvési szint
• sok új mozgás elsajátítása megfelelő színvonalon
• mozgásritmus, -pontosság, -gazdaságosság javulása
• differenciációs folyamat jellemző: alapvető mozgásformákból sajátos sportági technikák alakulnak ki
• globális mozgásfeladatot szóbeli utasítás alapján megért

• labdaérzékelés fejlesztése
• labdaérzékelését elősegítő játékok változó körülmények és helyzetek között.
• labdához történő szoktatás nehezítő  körülmények között - játékostárs, ellenfél,
  szabályok - meghatározott területen.

• izületi mozgékonyság nagy egyéni eltérést mutat

b.) 10-12 éves kor:

• készenlét a mozgástanulásra
• tanulási kedv, teljesítménykésztetés növekszik
• a sportági technika elsajátításának legfontosabb (szenzitív) időszak

pl. labdarúgásban:

• a technikai elemek tanulása játék elemein keresztül
• térbeli lehetőségek /szélesség, hosszúság, mélység/
• időbeli lehetőség /cselekvési gyorsaság a játékostársakkal, az ellenféllel,
  pozíciós játék letámadásra kényszerítéssel /
• a technikai elemek végrehajtása (sebesség, ritmus)

• gyorsaság és a gyorserő rohamosan fejlődik
• fokozódik a nemek közti teljesítménykülönbség

                                                                                                                             
Amikor a sportági technikát,  mozgást, mozgásos cselekvéstanulást fejlesztjük, nem csupán egy mozgást sajátítanak el a sportolók, hanem értelmes adekvált cselekvést is. Mindezek fejlesztése csak akkor válik hatékonnyá, ha az adott sportágra nézve gyakorlatias és életszerű. Sokszor látjuk a labdarúgó mérkőzések szünetében a labdazsonglőröket, akik látványos módon bármit meg tudnak csinálni a labdával. Ehhez képest mégsem ők futnak ki a második félidőben, annál is inkább, mert lehet, hogy nem tudnak futballozni. Természetesen összefüggés van a sportági alaptechnika és a játék között, de egy dolog az alaptechnika szabad bemutatása, és egy dolog az életszerű, ellenféllel, változó körülmények közötti, mérkőzésszerű alkalmazása.

c.) Király  - Szakály (2011) két részre osztja a mozgásformákat (1. ábra):

• A funkcionális mozgásformák időszaka a születéstől az 7 éves korig. Közben 5-7 éves kor között a mozgásfejlettség diagnosztizálásának, az esetleges mozgásterápiák alkalmazásának és a különösen intenzív mozgásfejlesztésnek az időszaka. Prevenciós jellegű, amennyiben a hiányos mozgásfejlődés következményének (tanulási problémák, viselkedési zavarok) megelőzésére irányul. Módszer szempontjából a legjellemzőbb a feltételek megteremtése, és az aktivitásra serkentő állandó motiváció fenntartása.
• A sportági mozgásformák időszaka 7-12 éves kor között. Ekkor a mozgáskultúra megalapozása és a sportágak előkészítése folyik. Ezen belül 11-12 éves korban egyre inkább a sportági technikák kerülnek előtérbe a sportági mozgásformákkal szemben. (Fontos különbséget tennünk a sportági technikák és a sportági mozgásformák között.)

2. Mozgástanulás fázisai a kisiskolás korú labdarúgóknál

Természetesen sok mozgás (pl. sízés, úszás, korcsolyázás) felnőtt korban is megtanulható, de egyes sportágaknál  az utánpótlás korú sportoló (gyermek) idegrendszere, ideg-izom koordinációja  különösen fogékony (szenzitív)  a mozgástanulásra anélkül, hogy ezért különösebb erőfeszítést kellene tennie. Persze ahány sportág, annyi technikai, koordinációs és taktikai elem, és talán számos közös vonás is van bennük.  A csoportosítás egyik alapja: mozgástípus, mint cselekvési művelet

3. Koordináció és fejlesztése a labdarúgásban

A mozgások optimális, célszerű tér- és időbeli végrehajtása, a működő és a fixáló izmok működésének összehangolása. Azaz a mozgások összerendezettségét jelenti. A  labdarúgásban megkülönböztetünk:

- meghatározott felállási formákban (háromszög, rombusz, deltoid.)
- tér, idő, dinamikai rendszerben készség szintre fejleszti a játékosok mozgását

A koordináció összetevői

4. Szenzitív időszakok a koordinációs és kondicionális képességek fejlesztésében  (Varga Orsolya táblázatai)

1. A koordináció tanulásában  kitüntetett szerepe van az első 10-12 évnek
2. A koordinációs képességek szintje meghatározza a mozgás minőségét
3. A koordinációs képességek fejlesztésének szenzitív időszaka kb. 12 éves korig tart
4. A kognitív-, és affektív tanulás alapja a mozgás
5. A sportági technika tanulását, a koordináció fejlesztését integráltan kell tanítani.

A szenzomotoros koorináció:
Érzékelési-mozgási összhang. Vizsgálható, pl. szem-kéz koordinációs feladatokkal, mint az egyszerű célzó mozgás (tárgyelérő mozgás) vagy a tárgykövetés, amelyek teljesítéséhez, tanulásához, a mozgás indításához és tervezéséhez alapvetőek a látási információk ( készségtanulás). A látvány prizmával történő téri áthelyezése átmeneti változást eredményez a koordonációban, és csak fokozatosan következik be a hibák kiigazítása, amelyben - mint azt újabban a csecsemőkkel végzett torzító "prizmakísérletek" is igazolják - elsődleges jelentősége az aktív, önindította mozgásból származó információknak.
(Held) van. - Ir. Marton M. (szerk.): A tanulás szerepe az emberi észlelésben. Bp. 1975.; Atkinson, R. L. et al.: Pszichológia. Bp. 1994.