A hirtelen szívhalál a leggyakoribb haláleset a mai civilizált társadalomban. Ez a tragédia a sportolókat sem kíméli. Fiatal, életerős sportolók csuklanak össze a pályán, edzés és mérkőzés közben. Sajnos sokszor az orvosi segítség ellenére is életüket vesztik. A teljesítmények fantasztikus növekedésével, nap mint nap újabb világrekordok születésével, az állandó topforma tartásával, a gyors regenerálódás és rehabilitáció igényével "természetellenes" elvárásokra  kényszerítjük a szervezetet. Mondják, hogy  élsportolók többsége két  végéről égeti a gyertyát. Az extra fizikai és pszichés igénybevétel hatásához a szervezet alkalmazkodni igyekszik, de nem minden esetben tud.  A normál határértékek felett a kompenzáció, a gyors regenerálódás segíthet, de ezzel egy időben beindulnak a védekező mechanizmusok. Végső eset amikor a szervezet fő egységei közül valamelyik feladja.  A keringési bázis központja a szív is ezek közé sorolható. Nemcsak az  organikus szervei elváltozás, hanem a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer kórós változásai is okozhatnak ritmuszavart, kamrafibrillációt.   Féljünk, vagy ne féljünk a hírtelen szívhaláltól?  Megelőzhető-e a tragédia ?  Szervei, vagy lélektani  okai vannak a hirtelen szívhalálnak?  Tanulmányunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Tragikus esetek az utóbbi 20 évből

1993. február 3. - Michael Klein, a Bayer Uerdingen 33 esztendős labdarúgója, 81-szeres román válogatott, a Dinamo Bucuresti egykori sztárja a csapat edzése után összeesett és meghalt.

1993. szeptember 7. - 35 éves korában elhunyt a magyar labdarúgó-válogatott kapusa, Zsiborás Gábor. A sportember a válogatott keret egy héttel korábbi edzésén lett rosszul, és eszméletét már nem nyerte vissza.
1998. február 20. - Mérkőzés közben meghalt a 47-szeres walesi válogatott Robbie James, aki az alsóbb osztályú Llanelli csapatának játékos edzőjeként szerepelt egy bajnoki találkozón.

2000. október 5. - Catalin Haldan, a román labdarúgó-válogatott 24 éves játékosa egy barátságos mérkőzésen összeesett, és kórházba szállítás után meghalt.

2001. augusztus 28. - Tíznapos kóma után egy moszkvai kórházban elhunyt Szerhij Perkun, a CSZKA Moszkva és az ukrán válogatott 23 éves kapusa, aki a dagesztáni Mahacskalában, a helyi csapat elleni meccsen összefejelt az ellenfél egyik csatárával.

2001. október 2. - Edzés közben összeesett, majd a kórházba szállítás után elhunyt Vladimir Dimitrijevic, a jugoszláv Crvena Zvezda 20 éves labdarúgója. Halálát az orvosi vélemények szerint szívelégtelenség okozta.
2002. július 20. - Mérkőzés közben életét vesztette Dárdai Balázs, a Barcs labdarúgója. A német Hertha BSC-ben játszott Dárdai Pál öccse 23 éves volt.

2002. december - A macedón Stefan Toleski egy bajnoki találkozó közben összeesett, és szívroham következtében meghalt.

2003. június 26. - A Konföderációs Kupán a Kamerun-Kolumbia elődöntőben a 73. percben összeesett, és meghalt Marc-Vivien Foé, a Manchester City 28 éves kameruni középpályása.

2003. július 3. - Edzés közben rosszul lett, és a kórházban elhunyt Max, a brazil Botafogo 21 éves hátvédje. Halálát szívroham okozta.

2004. január 25. - A Vitoria Guimaraes elleni bajnoki találkozó utolsó pillanataiban a Benficát erősítő magyar válogatott csatár, Fehér Miklós összeesett, s noha kórházba szállították, életét már nem tudták megmenteni.
2004. március 1. - Egy ütközést követően a pályán összeesett, majd a kórházba szállítást követően elhunyt Danny Ortiz, a guatemalai labdarúgó-bajnokságban szereplő Municipal 28 éves válogatott kapusa.

2004. június 3. - Csapata edzésén összeesett és a pályán meghalt Szabó István, az NB III-ban szereplő Uraiújfalu játékosa. A 26 éves középpályás az esti tréningen váratlanul a földre zuhant. A csapat edzője és társai rögtön a segítségére siettek, szívmasszázzsal és mesterséges lélegeztetéssel próbálták meg újraéleszteni. Az eset után negyedórával érkezett meg a mentő és a háziorvos: két és félórán keresztül küzdöttek a futballista életéért, többször defibrillálták, de már nem tudták megmenteni.

2004. október 28. - Mérkőzés közben összeesett, majd a kórházba szállítást követően elhunyt Serginho, a brazil Sao Caetano hátvédje. Paulo Sergio de Oliveira Silva tragédiáját szívelégtelenség okozta.

2005. február 8. - Edzés közben összeesett és elhunyt Nedzad Botonjic, a szlovén Ljubljana labdarúgócsapatának kapusa. A 27 éves hálóőr a tréningen kapott szívrohamot, és a gyors orvosi beavatkozás ellenére is meghalt.

2006. január 6. - Életének 32. évében váratlanul elhunyt Cipruson Zavadszky Gábor, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi középpályása. A tragédiát a boncolás alapján szívroham és tüdőembólia okozta.

2007. augusztus 28. - Huszonkét éves korában elhunyt Antonio Puerta, az UEFA Kupa-győztes FC Sevilla labdarúgója, aki a Getafe elleni, hazai bajnoki mérkőzésen elvesztette az eszméletét. A futballista a találkozó 35. percében esett össze a pályán.
Csapattársai siettek a segítségére, megakadályozva, hogy lenyelje a nyelvét. Puerta hamarosan visszanyerte eszméletét és segítséggel ugyan, de a saját lábán hagyta el a játékteret. Később az öltözőben ismét elájult, újra kellett éleszteni, kórházba került, ahol három nap múlva elhunyt.

2009. augusztus 8. - Szívleállás következtében meghalt Dani Jarque, az Olaszországban edzőtáborozó Espanyol labdarúgócsapatának 26 éves kapitánya. A játékos délelőtt együtt edzett társaival, majd kora este, amikor éppen várandós barátnőjével beszélt telefonon, összeesett covercianói hotelszobájában.
2009. november 8. - Koszorúér-elzáródás okozta Takács Lajos, a Videoton korábbi labdarúgójának halálát. A 38 esztendős Takács csereként lépett pályára a megyei I-es Martonvásár csapatában a Pálhalma elleni találkozón, majd az öltözőben rosszul lett. Ekkor még sikerült az orvosoknak újraéleszteniük, de később ismét rosszul lett, leállt a szíve, és már nem sikerült megmenteni az életét.

2011. augusztus 4. - Két nappal azután, hogy összeesett a pályán, a kórházban elhunyt Macuda Naoki korábbi válogatott japán labdarúgó. A 34 éves hátvéd a harmadosztályú Matsumoto Yamaga edzésén veszítette el az eszméletét, az orvosok szerint hőgutát, majd szívrohamot kapott.

2012. április 14. - Piermario Morosini, a Livorno középpályása szívroham következtében a pályán esett össze a Pescarában vívott olasz másodosztályú bajnoki mérkőzésen. Az azonnali orvosi segítségnyújtást követően a pescarai Santo Spirito kórházba szállították a 25 éves játékost, de az orvosok már nem tudták megmenteni az életét.

Hazai esetek
1993 és 2009 között 9 magyar sportoló vesztette életét hirtelen szívhalál következtében, ebből 6 focista volt. De ki ne emlékezne Kolonics György olimpiai bajnok kenusra, aki még 2008 júliusában lett rosszul az egyik edzésen, és annak ellenére, hogy a korábbi vizsgálatokon semmiféle szív- és és érrendszeri probléma nem látszott, a kiemelkedő sportoló mégis röviddel az ájulása után életét vesztette. A későbbi  szakértői vélemény szerint szívtágulattal járó szívizombetegség miatt hunyt el, ötödik olimpiája előtt.

Hogyan kerül mindez az élsportba?

Prof. Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem Szívközpontjának igazgatója szerint:
" A szívhalál kialakulásához nagyon sok tényező együttes jelenlétére van szükség. Az egyik ok, hogy ehhez a szívizom struktúrában kell lennie vagy valamilyen nyomon követhető anatómiai eltérésnek, mondjuk egy koszorúér-betegséget követő infarktus miatt kialakult hegnek, vagy szívizom-elfajulásnak, vagy vele született, genetikus defektusnak. A tragédiához kell egy kiváltó faktor, egy indító esemény is. A fokozott cselekvésnek kitett sportolók alapjában véve fokozott szimpatikus idegrendszerű aktivitást fejtenek ki, Ha azonban jelen van a szívben ilyen említett hajlam, akkor bizony az élsport során a felkészülés szakaszában, vagy a verseny alatt kialakulhatnak ilyen események. Hogy mindez milyen mértékben emeli meg a szívhalál gyakoriságát, az újabb kérdés. Az olasz kutatók megállapítása szerint az élsportolók hirtelen szívhalál előfordulásának gyakorisága körülbelül ötszöröse, mint az átlagos, ugyanolyan korú népességben bekövetkezik. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, hogy a sport káros az egészségre. Nagyon alacsony szívhalállal kell számolni, ha a nem sportoló, egészséges, 20-25 éves korúaknál a szám elenyésző, és ennek a nagyon elenyésző esetnek az ötszöröse fordul elő sportolóknál. "

Az hal meg, akinek rossz a szíve?

A hirtelen szívhalált szinte lehetetlen előre jelezni, gondos sportkardiológiai szűréssel azonban a kockázatok minimálisra csökkenthetők. A veszélyes elváltozásokat nem mindig könnyű felismerni, mert például a rendszeres sportolás eleve szívmegnagyobbodással jár, de ugyanez kóros állapotot is jelezhet. Merkely úgy tartja: "Az hal meg, akinek rossz a szíve. De meg kell jegyezni, nem a sport okozza a halált, az csak a kiváltója. A sport önmagában nem kártékony, de képes kihozni azokat a rendellenességeket, amelyek a szívhalálhoz vezethetnek." A szívproblémák legtöbbször terhelés hatására jönnek elő, de gyakori az is, hogy egy nagyfokú pszichikai és fizikai terhelés után következik be a kamrafibrilláció. Ekkor a szimpatikus -és paraszimpatikus idegrendszer változásai miatt adódik a ritmuszavar.

(Forrás: Progress in Cardiovascular Diseases, Vol. 51, No. 1 (July/August), 2008: pp 44-57)

A titokzatos sportológyilkos

A hirtelen szívhalál oka a sportolók szívének rejtőzködő problémái és a fokozott megterhelés együttesen. A rendszeres mozgás miatt ugyanis megnő a szív tömege, hatékonyabban pumpálja a vért, és olyan hajszálerek alakulnak, illetve nyílnak ki a szívizomban, melyek segítenek a szerv oxigénellátásában - ezt nevezik sportszívnek. Az egyik orvosi vélemény szerint az élsportolóknál a nagy megterhelés miatt a hajszálerek képtelenek követni a szív növekedését, így nem is tudnak elegendő oxigént szállítani neki. Emiatt szívizom-elhalás, vagy kitágult, nem megfelelően működő szívizomzat is kialakulhat, és vele az akár életveszélyessé váló szívritmuszavar.
Egy másik orvosi vélemény szerint a hirtelen szívhalál csak azokat a sportolókat veszélyezteti, akiknél eredendően megvolt már valamilyen, addig rejtőzödő szívprobléma, mely a hihetetlen megterhelés miatt előbukkanva vált végzetessé. Az edzett szervezet ugyan egy ideig kompenzálja ezeket az eltéréseket, s emiatt a sportoló tünetmentesen, vagy csak apróbb tünetekkel folytatja edzéseit egészen addig, míg egy komolyab rosszullét nem figyelmeztet a veszélyre.
Bár olasz kutatók eredményei szerint az élsportolóknál ötször gyakrabban jelenik meg a hirtelen szívhalál, mint az átlagos életet élő, ugyanolyan korú lakosság körében, ez nemcsak a sportolók betegsége, csak hazánkban naponta hetvenen szenvednek szívhalált. Ennek a konditermet csak elvétve látó embereknél a genetikai problémák, koszorúér-betegségek és a szívritmuszavarok a legfőbb okai, nem a fokozott megterhelés - ha a szív koszorúerei beszűkülnek, akkor nagy stressz vagy nagyobb fizikai megerőltetés viszont végül szívhalált okozhat. Sokszor semmilyen előzmény nem figyelmeztet a közelgő halálra, s csak a boncoláskor derül fény a szív kóros eltéréseire. Azonnali orvosi segítséggel azonban az illető még megmenthető, de tíz perccel a szívleállás után erre már igen csekély esély van.

Hogyan lehet ez ellen védekezni?

"Vizsgálták a 35 éven aluli sportolók hirtelen szívhalálának okait. Azt állapították meg, hogy alapos, kronológiai vizsgálattal az esetek közel kilencven százalékát meg lehetett volna előzni. Ilyen szív vizsgálathoz tartozik egy alapos anamnézisfelvétel, azaz a beteg, a sportoló és a sportoló családjának története. Azaz milyen betegségek fordultak elő a családban, akadt-e eszméletvesztés, korai szívhalál, koszorúér-betegség, szívizom-elfajulás. Ilyen és ehhez hasonló, célzott irányú kérdésekkel a felmérést a sportorvos is elvégezheti. Ezt követi azután az EKG. Akadnak a sportolókra jellemző, nem jelentős eltérések, viszont akadnak olyanok, amelyek egyértelműen növelik, illetve bizonyítják a szívizombetegség veszélyét. Tehát ha eltérés van, akkor gondolni kell arra, hogy a vizsgálatot folytatni kell. Akkor jön a kardiológus, aki szív ultrahang vizsgálatot végezhet. Ez a vizsgálat elég pontosan meg tudja határozni a szív struktúráját, a billentyűk állapotát, a szív működésében meglévő esetleges eltéréseket. A megelőzésben tehát az ultrahang vizsgálat fontos szerepet tölt be. De a vizsgálatokat folytatni is lehet. Mindez vonatkozik a rendszeresen versenyző fiatalokra. A szűkebb élgárda, az egyes sportágak válogatott kereteiben a rendkívüli megterheléssel járó edzéseket végző tagjainál, akiktől a hagyományoknak megfelelően kiemelkedő teljesítményt, nemzetközi eredményt, az ország hírnevéhez való hozzájárulást várjuk, azoknál a vizsgálatok terén tovább lehet és kell mennünk. A szív MR-vizsgálat rendkívül fontos, szinte szövettani, morfológiai képet adó lehetőség számunkra. Azt gondolom, hogy azoknak, akiknek életében a sport meghatározó szerepet tölt be, nemzetközi helytállásra készülnek, s így a legnagyobb terhelésnek vannak kitéve, előbb vagy utóbb ilyen vizsgálaton át kellene esnie. "

Nos, káros-e a sport vagy sem?

Dr. Merkely Bála professzor: " A válasz határozott, a sport nem káros. Ha a sportolók rendszeresen szűrővizsgálatokon esnek át, és utána egyes esetekben továbblépünk, kardiológiai osztályon vagy sportra specializálódott központban végzünk további vizsgálatokat, akkor a szívhalál egyébként ötszörösére emelkedett esélyét az átlag alá lehet csökkenteni. Egyéni tragédiákat, nemzeti tragédiákat tehát megelőzhetünk, de a hirtelen szívhalált egyelőre a fiatal sportolók esetében sem tudjuk örökre megakadályozni. Egyedi esetek mindig előfordulhatnak. A mi feladatunk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy kiszűrjük a lényegesen magasabb hirtelen szívhalál-rizikójú sportolókat, életmód-változtatást ajánljunk, és az élsportot, a versenyzést ne engedélyezzük. A mozgás, a rendszeres sportolás nagyon fontos. A hirtelen szívhalál miatti jogos aggodalom során ne hogy elterjedjen az esetleges sport, mozgás nélküli élet. Gondoljunk arra , hogy a mindennapos sporttevékenységgel mi nem terheljük meg olyan mértékben keringési szervrendszerünket, mint egy élsportoló, aki adott esetben hat-nyolcszoros perc/térfogatot is könnyedén elér, de vannak olyan mérések, amelyek szerint 15-szörös perc/térfogatot is teljesíteniük kell az edzések során ahhoz, hogy kiemelkedő eredményt érjenek el. A sport megfelelő, állandó ellenőrzés mellett feltétlenül egészséges tevékenység."

Mindezek ellenére erős túlzás lenne azt állítani, hogy sportolni veszélyes, sőt. Sok szív- és érrendszeri problémán maga a sport javít - persze orvosi felügyelet mellett és ésszerű tempóban végezve -, de a megelőzésükben is segíthet. Ha valaki nem teszi ki extrém megterhelésnek a szervezetét, akkor a megfelelő vizsgálatok elvégeztetése mellett nem kell félnie a hirtelen szívhaláltól. A körültekintéssel végzett sport ugyanis nemhogy a halálunkat, de életünk meghosszabbítását is jelentheti.