Alig van annál csodálatosabb érzés, amikor az ember a futás, kocogás után a zuhany alatt önelégülten nyugtázza sportteljesítményét. A kellemes fáradtság, a teljesítmény együttes élménye magabiztosságot ad. Ismert, hogy az akaratlagos emberi tevékenységet a szomatikus idegrendszer szabályozza. A mozgások, a futás, kocogás is ezek közé tartozik, különösen a sportfutás. A szakirodalmak egész sora foglalkozik a kezdő, haladó és a profi futók edzésével Elsősorban edzéselméleti módszertani és különösen élettani oldaláról közelítik meg a dolgokat. A futásnak, kocogásnak van azonban egy el nem hanyagolható pszichés oldala is.

1. Motiváltság
- Egyedül vagy társakkal: érdekes kérdés, hogy egyedüli futás, vagy a csoportos futás népszerűbb, serkentőbb-e ?  Nehéz erre válaszolni, mert embere válogatja. Van aki egyedül szeret futni, egyéni tempóban, gondolataiba burkolózva. Olyan is van, aki alkalmi, vagy állandó partnerekkel kocog. Ebben az esetben csoportjelenségről is beszélhetünk, melynek teljesítménybefolyásoló tényezői is vannak. Ki ne ismerné Triplett társas facilitációs  kísérletét (1897.), ahol egy kerékpárversenyen azt mérte, hogy a versenytársak hatása hogyan növeli az egyén teljesítményét. Kérdés az, hogy önmagunkkal, vagy társakkal akarunk versenyezni.
- Az önbecsülés: önmagunkat tudatosan mozgósítani, mozgatni, motiválni erőfeszítést jelent. A futás megkezdése hozzákészülést feltételez. Kezdetben elhatározás, akarat kérdése. Később belső igény is lehet, mert az egyén úgy érzi, hogy "ura önmagának".  Ezt keressünk nap-mint nap, de oly kevésszer találjuk.
- Az eredményeink túlszárnyalása: alapvető sportolói tulajdonság, hogy a korábbi eredményeinél többre vágyik. A megszerzett, meglévő eredményeket senki nem veheti el - tartja a mondás. Ez azonban azt is jelenti, hogy a sportolót gyakorta az a gondolat foglalkoztatja, hogy a régebbit legalább meg tudja tartani, de annak túlszárnyalása az igazi motiváció. 

2. A személyiségtípus és a futótáv

Befolyásolhatja-e a személyiség a futás és annak mennyiségét, jellegét, hosszúságát, távját  ?  Egyes kutatások igazoltnak látják azt, hogy különbség van a zárkózottabb és a nyíltabb személyiség futással kapcsolatos attitűdjei között.

- Introvertált személyiség: általában a hosszú távokat kedveli, amely lehet síkon, országúton, vagy terepen.  Ez a magának való a futni vágyó ember szeret futás közben gondolkodni és kedveli a körülötte lévő környezetet (erdő, mező, növények, állatok.stb.) 
- Extrovertált személyiség:  inkább a rövidebb távokat kedveli. Sprintek, vágtafutás, szakaszos futás, fartlek.    

3. Idegélettani és pszichés változások
Egyes kutatások kimutatták, hogy  a futás bizonyos anyagok felszabadulása által "boldoggá is tesz". Ennek  fiziológiai alapjai vannak. Bizonyos teljesítményszint után felszabadulnak bennünk a szervezetünk által termelt endogén ópiátok és endorfin hormonok, s ezek az ópiumhoz hasonló hatású hormonszerű anyagok kifejezetten kellemes, eufórikus érzést keltenek. A futás kezdetétől számított 35-45. percre teszik, amely a futás abbahagyását követően még egy ideig - akár órákig is - megmarad. Tehát, ha  nagyobb mennyiséget, távot  futunk, sajátosan derűssé válunk, boldogabbal leszünk. Megfelelő teljesítményszint esetén ez más sportokkal is elérhető, ezért van stresszoldó, örömet, boldogságot okozó hatásuk. A futás kifejezetten jó erre a célra, hiszen ha kimegyünk a friss levegőre, kitűzünk egy távot, ráállunk egy ritmusra, kikapcsolunk, jönnek a gondolatok és sokszor a megoldás is megszületik
Rendszeres futás hatására nem csak az aerob állóképesség nő, hanem számos anyagcsere- (vérzsír-paraméterek kedvező változása, cukortolerancia), légzőszervi, kiválasztó-rendszeri, hormonális és idegrendszeri változás is bekövetkezik. Javul a stresszhelyzet-megoldó- és a monotónia tűrő képesség is, mely tulajdonságokra vitathatatlanul nagy szükség van a rohanó mindennapokban. A testről alkotott kép is javul, amely befolyásolja énképünket és a világhoz fűződő kapcsolatunkat.