Az idősellátás nem csak a szakembereknek, hanem a társadalom egészének az ügye, mert mindenkit valamilyen formában érint közvetve, vagy közvetlenül. Idősként már részese is lehet a folyamatnak, vagy fiatalként még előtte áll. Minden ember idősödése során változásokon megy keresztül.  Ezek nem csak biológiai változások, hanem a szociális kapcsolatokat is érintik. Az öregkorról kialakított félelmekkel teli elképzelések elsősorban a pszichoszociális hatások mentén alakulnak ki.

A következő szakaszhatárok azok, amelyek különösen befolyásolják az idős emberek életét:

- a munkahely elvesztése, nyugdíjba vonulás
- a családtagok, barátok elvesztése
- a megszokott környezet változása
- az önállóság elvesztése

Ezek a történések veszteséget okoznak, és felvetik az élet értelmére vonatkozó kérdéseket. Az öregedési folyamat attól függ, hogyan játszódnak le ezek az átmenetek, állapotváltozások.

Az idősekről alkotott vélemények között sokáig elfogadott volt az ún. deficit modell. Ennek lényege, hogy idős korára mire válik képtelenné az ember. Az elmúlt negyedszázadban jelentősen változott ez a szemlélet. Az öregséget ma már nem állapotnak, hanem folyamatnak tekintjük, az öregedési folyamatot komplex módon, annak biológiai, mentális és szociális összefüggéseiben vizsgáljuk. (4)

IDŐSKOR ÉS LELKI EGÉSZSÉG
A lelki egészség, teljes egészségünk részeként a mindennapi életünk során képessé tesz bennünket arra, hogy életünket jól irányítsunk. A lelki egészség azon múlik, hogy alapvető szükségleteink kielégülnek-e. Ide tartozik a szociális és pszichológiai feltételek egész sora, mint a megfelelő étel, menedék, védelem, biztonság, társas támogatás, valamint a magasabb rendű szükségletek, mint a szeretetteljes kapcsolatok, tisztelet, önbecsülés, méltóság, szabadság és önkiteljesítés. (5)
Az életkor növekedése azt jelenti, hogy meghosszabbodik az a periódus, amely biológiailag, pszichoszociálisan, gazdaságilag és egészségügyi szempontból is eltér az aktív kortól. Ebből adódóan az időskori lelki egészség az előbbi kategóriák változása miatt eltér az előző életszakaszoktól. Az alapvető életszükségletek általában kielégítettek, a magasabb rendűek területén viszont károsodások jelentkezhetnek.
A belső és külső védő tényezők a nyugdíjba vonulással, a testi erő csökkenésével, krónikus betegségek megjelenésével, az egyedül maradással az idősödés folyamán csökkennek. Egyre erősödnek ugyanakkor az egészségkárosító, sebezhetőségi tényezők, mint a tehetetlenség érzés, elszigeteltség érzés, stigmatizált állapot. Az időskori lelkiállapot is a körülményekre való reagálás, a megbirkózási mechanizmusok mentén nevezhető egészségnek, vagy betegségnek.

Pszichoszociális tényezők:
- Önállóság, függetlenség elvesztése. (A fizikai egészség megváltozásával gyakran együtt jár, hogy az idősek nem maradhatnak addigi megszokott környezetükben.)
- Izoláció. (A családi kapcsolatok beszűkülése, a társ elvesztése, az önellátási képesség romlása mind azok a tényezők, melyek az életkor előrehaladtával az izoláció irányába hatnak. Nem szabad összetévesztenünk az izolációt és a magányosságot. Az idős ember szociális kapcsolatai jelentősen csökkenhetnek, de nem biztos, hogy ezzel párhuzamosan magányosnak érzi magát.)
Az idősödési működésváltozást a kapacitásszűkülés jellemzi, melynek során az idős ember segítségnyújtásra, támogatásra szorul annak érdekében, hogy a napi életegyensúly fenntartható legyen.
Lawton (6) szerint a személy és környezet egymásra hatása idős korban azt jelenti, hogy a csökkent testi kapacitás következtében az idős ember komfortosabb környezetet teremt magának az egyensúly fenntartása érdekében. Ha erre nem képes, akkor bezárkózik otthonába, és az ún. csigaház-szindróma alakul ki. (1,2)
Nehéz élethelyzetükben a segítségre szoruló idősek családjaiktól, szomszédaiktól, barátaiktól, segítő foglalkozásúaktól várhatnak segítséget. Azok az idősek, akik átlagosan, vagy annál jobban részesednek támogatásban, kevésbé lesznek szorongók, mint az átlag alatt támogatottak

Pszichoszociális rizikócsoportok:
- 80 év felettiek
- kórházból frissen hazabocsátottak
- egyedül élők
- szociálisan izoláltak
- minimum jövedelemből élők
- elváltak, özvegyek
- gyermektelenek
- rokkantak

AZ ÉLETMINŐSÉG MÉRÉSE
Az egészségtudomány szempontjából megközelített életminőség, az angol nyelvű irodalomban Health-related Quality of Life (HQoL), multidimenzionális megközelítéssel magában foglalja azokat a fizikai, érzelmi és szociális komponenseket, amelyek valamilyen betegséggel, vagy azok kezelésével társulnak. Az életminőségnek öt fő dimenziója van. Ezek a fizikai-, pszichológiai-, szociális-, kognitív működőképesség valamint az általános közérzet. Kiragadott példaként a szociális működőképesség például magában foglalja a társadalmi szerepvállalás különböző aspektusait, beleértve a szexualitást, az otthonteremtést, a munkatevékenységet és munkateljesítményt, valamint bekapcsolódást és közreműködést a rekreációs és egyéb társadalmi eseményekben. A fizikai működőképesség területén az életminőséggel kapcsolatban lényeges szempont például, hogy egy orvosi kezelés növeli-e vagy csökkenti a napi élettevékenységek korlátait, hogyan befolyásolja az energiát és fáradékonyságot, vagy hatással van-e egyéb fizikai szimptómákra.
A HQoL kikérdezéses alapon szubjektív egészségre vonatkozó mutatókra helyezi a hangsúlyt, kiemelve, hogy a szubjektív életminőség mutató legalább olyan fontos, mint az emberről "objektív" képet mutató vizsgálati leletek. A HQoL a fizikai és pszichológiai jellemzők összességének aggregált mutatója, amely azt tükrözi, hogy egy személy mennyire érzi magát egészségesnek, és mekkora örömöt talál tevékenységeiben és életvezetésében. Az egészségügyi szakemberek növekvő meggyőződéssel állítják egyre inkább azt, hogy a gyógyellátás célkitűzésének sokkal inkább az életminőség javítására kell koncentrálnia, mint a betegségek kezelésére vagy a túlélés meghosszabbítására.
Az időskori életminőség mérés jól bevált eszköze a 20 összetevőből álló Életelégedettségi Index (Life Satisfaction Index - Form A (LSI-A), amit a XX. Század egyik legismertebb pszichológusa, Bernice L. Neugarten dolgozott ki 1961-ben. A Journal of Gerontology folyóiratban publikálta tanulmányát, ami a folyóirat legsikeresebb publikációi közé tartozik (7). A matematikai statisztikai feldolgozás újabb módszereinek felhasználásával továbbfejlesztették a tesztet, de az alapok változatlanok maradtak. A 20 kérdésből álló teszt az élet iránti lelkesedés vagy apátia; a lelkierő és beletörődés; a kívánt és elért célok kongruenciája; a fizikai-, pszichológiai- és szociális önkép; valamint a kedélyállapot feltárása révén számszerűsíti az időskori életminőséget. A teszt, jóllehet nevében hordozza az életelégedettség kifejezést, felfogható a sikeres öregedés (successful aging) működési definíciójának. Az index összetettebb és többet mond annál, mint amit a jó közérzet fogalma kifejezésre juttat. A teszt segítségével beazonosíthatók azok az egyének, akik sikeresen idősödnek, illetve akik betegség, magányosság vagy egyéb tényező következtében nehézségekkel szembesülnek.

Szerző: Dr. Majercsik Eszter Ph.D.