|
(Baranya István pszichológus)
"Porból lettünk, porrá leszünk."
Az ember születik és meghal, közben fejlődik és visszafejlődik. Mindez egy ősi genetikai program alapján. Ahhoz, hogy megértsük az egyes életkorok kríziseit, előbb néhány alapfogalmat kell tisztázni.
A pszichológiai életszakaszok: prenatális; újszülött (10. nap); csecsemő (1. év); korai gyermek (3. év); első gyermekkor (7. év), második gyermekkor (11-12. év), serdülőkor (15-16. év), ifjúkor (18-21. év), első érettkor (35. év), második érettkor (55-60. év), időskor (74. év), aggkor (90. év) hosszú életkor.
Krízis: Görög eredetű, jelentése "fordulópont" az események rendjében, valamilyen változás következik be. Hogy ez progresszív vagy regresszív lesz, az a korábbi krízisek megélésén is múlik.
Főbb életkori krízisek
1.) Születés: Kívánt, nem kívánt, rosszul fogadott gyermeknek. Az anya állapota a terhesség alatt, A születési élmény.
2.) Két hónapos kor: A vegetatív mutatók jelentős változása. Gyakori a gyermekágyi depresszió. Ilyenkor a szülő nem képes ráhangolódni a gyermekére. Az apák szerepe: segíteni a feleségének, újra nővé is lenni. A családi szerepek kialakulása
3.) A 8-36 hónapos kor: Szeparáció és individuáció időszaka. Ebben az időszakban nagy változás. 8 hónaposan szorong, ez a leválás kezdete.18-24 hónap között jelenik meg az újraközelítési krízis. A gyerek felméri a biztonságot adó távolságot. Emellett ekkor jelentkezik az első dac korszak
4.) Óvodás kor: Óvodásba kerülés nehézségei. Ödipális kor Az ödipális vágyak csábítóvá teszik a kicsi gyerekeket, melyekre helyesen kell reagálni. A gyerekek próbálgatják a nemi szerepeket, fantáziájában leértékeli, eltünteti a saját nemű szülőt. Ebben a korban nagyon súlyos hatása lehet a válásnak, az egyik szülő tényleges eltűnésének. Normális esetben az ödipális kor után a gyerek elkezd azonosulni az azonos nemű szülővel és ez feloldja a kapcsolatot.
5.) Iskolába kerülés: (elvileg a latencia kezdete) Mintha ma nem is lennének latencia korú gyerekek, az óvodásból mindjárt a serdülőbe kerül. Az iskolás kor az első helyzet, ahol teljesítményt mérnek. Kritikai szellem: a teljesítmény és a csökkentértékűség felmérése. Pozíciók az osztályon belül. A gyerekek olyanok, mint egy analitikai mérleg, minden kicsi rezdülést is értékelnek és észrevesznek. Tanító néni, a csoport elfogadja-e a gyereket. Jellemző, hogy a latencia kimarad, mert az ödipuszi kor kitolódik, a prepubertás viszont előre jön.
6.) Serdülőkor: Mondják, hogy amit nem oldunk meg serülő korban, azt már soha sem fogjuk megoldani. Ha egy életkori krízissel találkozik, arra hatással van a serdülőkori tapasztalat. Főbb krízisek:
- a családról való leválás
- az identitás megtalálása
- pályaorientáció és társadalmi szerep megtalálása
7.) 18-21 éves kor (nagykorúság): Az ún. realisztikus szakasz, melynek 3 alszakasza van:
- exploratív szakasz:, melyben megszerzi a hivatásválasztáshoz szükséges tudást.
- kristályosodás szakasza: melyben elköteleződik egy terület mellett.
- specifikáció szakasza: melyben mérlegeli a területen belüli lehetőségeket és kiválasztja a megfelelőt.
8.) A 18-30 éves kor: Pályaválasztás, párválasztás, fészekrakás krízise, szülőktől való elszakadás, bekerülés a felnőtt világba Párválasztásnál cél a saját génjeink következő generációban való maximalizálása. A nők olyan párt választanak, aki ehhez a legjobb körülményeket biztosíthatja. Anyagi helyzet, státusz, ideális testi jellemzők, a férfiak pedig a termékenységre utaló fizikai jegyek alapján választanak.
9.) A 30-40 éves kor:Véget érnek a huszon. évek. Nők számára nagyon veszélyes - 35 év felett már "idős" férfiaknak 33 év a krisztusi kor
10.) A 40-50 éves kor (középkorú): negyven év körül olyan élettörténeti események halmozódhatnak fel, melyek kikényszerítik az önmagunkhoz és másokhoz fűződő kapcsolataink újraértékelését.
A korosodás és érés fizikai jegyei próbára teszik a nemi identitást. Ez súlyos önértékelési zavarokhoz, depresszióhoz, meneküléshez vezethet. A családi élet kritikus szakaszba érkezik, a gyerekek önállósodnak. Munkahelyi és pénzügyi nehézségek adódhatnak. A halál reális közelségbe kerül. Ezen problémák megoldása új elköteleződéseket, új kapcsolati mintákat, új öndefiníciót kíván. Az egyénnek el kell fogadnia önmagát, mint középkorút, aki képes felnevelni, támogatni másokat és felelősséget érez családjáért. Ezt nevezi Erikson generativitásnak.
11.) A 50-60 éves: fiatal öregkor: Mit tettem le az asztalra? 50 -60 év között megjelenik a nőknél a klimax (férfiaknál is, csak ott kapuzárási pánik). Ebben az időszakban borulnak a családok. Egyre több nő szül utolsó perces gyereket.
12.) 60- 65 éves kor (nyugdíj kezdete): Nálunk nincs a helyén kezelve. Mindazt meg lehetne tenni, amiről korábban lemaradt. Probléma a "feleslegesség" érzése.A leértékelődésével teszik egyenlővé, pedig most lehetne pihenni, élvezni.Van anyagi része, de valójában belülről sem találjuk meg. A férfiak viselik rosszabbul. A nyugati országokban megfiatalodnak a párok, utaznak, unokáznak, akár újra szerelmesek lesznek.
13.) 65 -70 éves kor és afelett: A korosodás fizikai jegyei fokozatosan jelennek meg, a fizikai erő, érzékelési képességek fokozatosan romlanak. Az intellektuális képességek alakulása még tart, gyarapszik. A verbális intelligencia 60 éves korig fokozatosan nő, a nem verbális IQ 40 évtől romlik. A korosodással a kontrollált figyelem romlik, a váratlan ingerekre kevésbé tudnak figyelni az öregek. Egyre romlik a látás, hallás, tanulási képesség, de gyakorlással utóbbi fejleszthető. A korral megváltozik az érdeklődés. Felértékelődnek a mindennapi apró örömök, események. |
