 "Ne akarj sikeres lenni - minél inkább célul tűzöd ki a sikert, annál biztosabban elkerül. A sikert nem lehet üldözőbe venni, ahogy a boldogságot sem: a sikernek magának mintegy mellékhatásként, önkéntelenül kell jelentkezni, mikor az ember valamely önmagánál nagyobb ügynek szenteli magát."(Viktor Frankl)
Mindannyian ismerünk sikeres és kevésbé sikeres edzőket. De ismerjük-e önmagunkat? Egyezik-e önmagunkról állított belső attitűd a külvilág ítéleteivel.? Egy biztos: "normál esetben" senki nem lehet önmaga ellensége, a siker utáni vágy alapvető motivációs tényező. A teljesítmény-motiváció fejezi ki azt a vágyunkat, hogy jól végezzük el feladatainkat, hogy örömet leljünk abban, amit meg kell oldanunk, elégedettséget érezzünk, ha sikerül legyőznünk egy akadályt.
A siker rengeteg dolgon múlik: tehetség, szorgalom... de a legfontosabb összetevő talán a hozzáállás. Edzőként két utad van: sikerkereső vagy kudarckerülő leszel. Vajon dönthetsz erről tudatosan, vagy csak sodródsz az idővel?
Vesd meg a kudarcot és tiszteld a sikert! - állítja a híres amerikai karrierológus, D. Carnegie. És valóban: törvényszerű, hogy az emberek lesznek a legsikeresebbek, akik kipróbálják magukat számtalan területen, mernek kockáztatni és nem rettegnek a bukástól. Ha pedig mégis beüt a krah, hamar talpra állnak és teszik a dolgukat tovább. J. W. Atkinson sikerkereső, illetve kudarckerülő típusba sorolja az embereket hozzáállásuk alapján.
Az edzők két csoportba oszthatóak:
- sikerorientáltak szeretnek kockáztatni és próbára tenni önmaguk ügyességét. Az ilyen edzők akkor mutatják a legerősebb motivációt egy feladat iránt, amikor a siker és a kudarc valószínűsége nagyjából egyenlő
- kudarckerülők bizonytalanok önmagukban vagy szorongók. Az esetleges eredménytelenségük oka a feladat túlzott nehézségének tulajdonítható. Az olyan feladatokat szeretik, amelyek olyan könnyűek, hogy a siker biztosnak tekinthető.
Mi jellemzi a két típust?
1.) Sikerkereső edző: szereti magát próbára tenni, szívesen kockáztat. Akkor pörög fel leginkább egy feladaton, ha számára közepes nehézségi szintű feladattal találkozik, azaz a siker és a kudarc valószínűsége nagyjából egyenlő. Munkájában a feladatra összpontosít, vállalásai a realitás szintjén mozognak. Nem szereti a kudarcot, de nem szorong tőle annyira, hogy emiatt bármiről is lemondjon. Ha mégis balul sülnek el a dolgok, nem esik kétségbe, megújul és küzd tovább.
2.) A kudarckerülő edző: ezzel szemben nem bízik magában, kishitűsége miatt gyakran szorong és komplexusai vannak. Csak olyan dolgokba kezd bele, amiket biztosan el tud végezni, vagy szándékosan olyan nehéz ügy mellé áll, ahol a kudarc garantált: így nem kell saját sikertelensége miatt szégyenkeznie, hiszen nem rajta múlott a dolog. A kudarckerülő edző nem a feladatra koncentrál, hanem a kudarc esetleges következményeire ("mi lesz, ha nem sikerül, mi lesz ha kikapunk ?", "mit írnak az újságok, mit mond az elnök?"). Emiatt számtalan dologba bele se fog. |
