A hírnévvonzó, még akkor is, ha a tulajdonosa semmilyen különleges képességgel nem rendelkezik. De vajon normális, ha a valóságshow-hősöket tartjuk követendő példának?
A hétköznapi szereplőket felvonultató valóságshow-k hatalmas rajongótábort tudhatnak magukénak. A televíziózás e műfaja időről időre kitermeli új celebjeit, akik egy ideig boldogan elevickélnek a hírnév vizein. Mindeközben egyre gyakrabban használjuk az internetet kapcsolatápolási célra is, valódi emberi viszonyaink pedig felszínesebbé válnak. Így könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy egy realityszereplő a legjobb barátunk. Gazdag Enikő pszichológus úgy véli, a valóságshow-k iránt rajongók hajlamosak a hétköznapokban kevés kockázatot vállalni, "elmenekülnek" a valóságból, és a tévében szereplők bőrébe bújva élik meg azt. Ugyanakkor, aki jól érzi magát az életében, szereti azt, amivel foglalkozik, kevésbé hajlamos sorozathősökkel azonosulni.
"Sokat elárul az illetőről, melyik szereplővel szimpatizál, és ki az, aki ellenszenves számára. A vágyott tulajdonságok azok, amelyeket nem teljesített ki önmagában, a >gyűlölt< tulajdonságokat pedig sem önmagában, sem másokban nem fogadja el. A valóságshow-szereplők általában nem birtokolnak különös képességeket, de jelen van náluk egy bizonyos plusz, amit a >hétköznapi ember< irigyelhet. Például önmaguk vállalása, az őszinteség, az egyenesség, ezek elegendőek ahhoz, hogy egy ideált testesítsenek meg. Főként azokra lehet ez hatással, akik gyermekként a környezetükben senkit sem tekinthettek példaképnek. Minden olyan tulajdonság idealizálható lehet, amelyet szeretnénk, de nem élünk meg" - mondja Gazdag Enikő.
Szakértőnk szerint a rajongás akár személyiségünk fejlődését is szolgálhatja, ha eltanuljuk bálványunktól és kiteljesítjük magunkban azokat a viselkedésmintákat, amelyekre vágytunk, de hiányoztak belőlünk. "A valóságshow-hősök mintáján felbátorodva képesek lehetünk jobban kifejezni az érzéseinket. Ha azonban valakinek már teljesen kitölti a gondolatvilágát egy-egy ilyen műsor, függővé válik tőle, és emiatt elhanyagolja a teendőit, hozzátartozóit, az már kórosnak nevezhető" - fűzi hozzá a pszichológus
(Gazdag Enikő pszichológus nyomán 2011.)
