Profi sport pszichológiája >

Motiváció II. (alapfogalmak) - Baranya István pszichológus (UEFA Pro)

A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem. A motiváció alapfogalmai közül a szükséglet, a drive és a homeosztázis fogalmának értelmezésére térünk ki.

 

Motiváció: a latin "movere" (mozgás) szóból ered. A motiváció kérdése akkor merül fel, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy miért viselkednek az emberek úgy, ahogy viselkednek.

Szükséglet: pszichológiai megfelelője a drive (ejtsd: drájv), amely angol szó és jelentése űzni, hajtani ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje.

Arousal: az agykéreg általános aktivitásának szintjét szokták illetni ezzel a magyarul nehezen kiejthető szóval. Az arousal részt vesz az éberség és a figyelmi összpontosítás fenntartásában valamit az alvás - ébrenlét ciklus szabályozásában.Manapság a pszichológusok a drive-redukció helyett inkább azt az elvet vallják, hogy az emberek az optimális arousal szint elérésére törekednek. (Az optimális szint egyébként egyénenként nagyon különböző lehet, mint azt a veszélyes sportok, a kalandtúrák kedvelői - illetve azok, akik ezeken csak szörnyülködnek - illusztrálják.

Célok és ösztönzők: szükségletek, a motivációs állapotok, a nem optimális arousal szint bizonyos viselkedésekre késztetik az embereket. A vezetők feladata az, hogy megtalálják azokat a célokat, amelyek elérése kielégíti a dolgozók szükségleteit, azokat az ösztönzőket, amelyek segítségével elérhetik, hogy a dolgozók elégedettek legyenek - és a szervezet is egészségesen fejlődjön.

Drive: alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükséges hajtóerőt adja.

Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos drive-okat.
Elsődleges, más néven primer drive-oknak az ön- és fajfenntartással kapcsolatos hajtóerőket nevezzük. A legalapvetőbb elsődleges drive-ok a következők:

  • Hőszabályozás
  • Éhség
  • Szomjúság
  • Szexuális
  • Alvási
  • Salakanyagok ürítése
  • Védekezésre irányuló
  • Általános aktivitási szükséglet (akkor lép fel, ha a szervezettől egy időre megvonják a mozgás lehetőségét)
  • Kutató vagy explorációs drive (kíváncsiság)

Az elsődleges hatóerők időszakosan lépnek fel, és ha egynél több motívum is jelen van ugyanabban az időpontban, akkor közülük az erősebb lesz az uralkodó. Az elsődleges, velünk született drive-ok nem egyedüli hajtóerői viselkedésünknek. Vannak olyan drive-ok is, amelyeket tanulással, kondicionálással sajátítunk el, ezeket nevezzük másodlagos drive-oknak.

A motívumtanulást jól példázza az a kísérlet, amelyben "majmok megtanulták egy érmével működő automata kezelését: érme bedobásával kedvenc táplálékukhoz juthattak. Miután ezt elsajátították, maguk az érmék is jutalomértéket nyertek. Ha ugyanis az automata nem volt az állatok közelébe, az érmék megszerzése érdekében akkor is hajlandók voltak "dolgozni": különböző feladatokat végrehajtani, tanulni, és szenvedélyesen gyűjtötték az érméket.  Összegezve tehát, a másodlagos hajtóerők alapvetően úgy alakulnak ki, hogy mindazok a tárgyak, helyzetek, amelyek az elsődleges motívum kielégítésében szerepet játszanak, maguk is motívummá válnak.

A motívumok felosztása természetük szerint

Biológiai motívumok: a homeosztázis fenntartásán keresztül a szervezet önfenntartásához kapcsolódnak. A szervezetben előálló fiziológiai igény (szükséglet) nyomán lépnek fel. Amennyiben a szükséglet nagyobb, mint amit a szervezet a belső tartalékainak mozgósításával ki tud elégíteni a homeosztatikus folyamatok révén, akkor lép fel a drive, a viselkedésre késztető hajtóerő. Az önfenntartási motívumok elnyomása rendkívüli erőfeszítést igényel, mivel az a szervezet pusztulását is okozhatja. A biológiai motívumok közé tartoznak a éhség, a szomjúság, a hőmérsékletszabályozás (pl. fázás, reszketés), az ürítés (vizelési, székelési késztetés), a légzés (légszomj), és a test integritásának védelme (pl. fájdalom). Az alapvető motívumok hátterében nemcsak a biológiai tényezők játszanak fontos szerepet, hanem pszichológiai, szociális és kulturális tényezők is.
Például az éhség hátterében fontos élettani folyamatok (hipotalamusz területeinek aktivitása, az anyagcsere folyamatok gyorsasága, zsírsejtek száma és nagysága stb.) húzódnak meg. A biológiai tényezők mellett azonban pszichológiai és szociális tényezők is szerepet játszanak az éhség motívumának befolyásolásában. A pszichológiai tényezők jelenlétére utal, az is hogy a tartósan fennálló szorongás táplálkozási zavarok kialakulásához vezethet. A kóros soványság (anorexia nervosa) és a kóros falánksággal járó bulímia nervosa hátterében is elsősorban pszichológiai tényezők húzódnak meg. Ezek lehetnek a túlzott elvárások, szülőkkel való konfliktusok vagy a társadalom által közvetített szépségideál stb.

Szociális motívumok

A szociális motívumokhoz soroljuk a szexuális és utódgondozás motívumát, amely az adott faj fennmaradásáért felelős. A szexuális motívum működésének hátterében is bonyolult szabályozás áll. Ez a szabályozás idegrendszeri, hormonális, pszichológiai és társadalmi  tényezők által befolyásolt. A szociális motiváció kapcsolatban áll emberi értékekkel, szeretettel-szerelemmel, bensőséges érzelmekkel, társas kapcsolatokra, családra vonatkozó felfogással. A korai élmények, a későbbi szexuális tapasztalatok, a kulturális folyamatok szintén meghatározó jelentőségűek a szexuális viselkedésben
Kíváncsiságmotívumok
A kíváncsiság motívum embernél és állatnál egyaránt megtalálható. A következő formákban mutatkozik meg:

  • Ingerkeresés
  • Kutató-kereső (explorációs) viselkedés
  • Manipuláció

Az ingermegvonásos kísérletek is igazolták, milyen fontos, hogy a környezetünkből megfelelő ingermennyiség érjen bennünket, hiszen ennek hiányában a szervezet működése zavart szenved, tartós ingermegvonás esetén akár súlyos hallucinációk is felléphetnek. A külvilág ingerei révén hangolja be az agytörzs hálózatos idegsejtállománya, az agykéreg aktivációs állapotát. Feltehetően az agykéreg aktivációs szintjének is van egy optimális szintje, amelynek a fenntartására törekszik a szervezet. Ha ez az optimális aktivitási szint lecsökken vagy megemelkedik, akkor ez az állatot és az embert olyan viselkedésre készteti, amely segít abban, hogy az agykéreg aktivációs szintje ismét elérje az optimális értéket. A változatos, ingergazdag környezet hatására növekszik az aktivációs szint és megszűnik az a kellemetlen érzéssel járó állapot, amit unalomnak nevezünk. Például ezért költenek az emberek sok pénzt szórakozásra, izgalmas sportokra, rejtvényfejtésre stb.
A kalandkeresés elsősorban szokatlan, váratlan és új helyzetekben mutatkozik meg, és arra készteti az élőlényt, hogy a környezetet megvizsgálja, átkutassa, és új összefüggéséket tárjon fel. A kutató-kereső viselkedés ugyanakkor arra is alkalmas, hogy az újszerű, meglepő helyzetek bizonytalanságát, izgalmát csökkentse, hiszen ezek a helyzetek a velük való foglalkozás során ismertté és megszokottá válnak, és elvesztik izgató hatásukat.
Környezetünk manipulálására és a tárgyakkal való manipulációra irányuló késztetés hátterében a megismerő, a valóságalakító és az alkotó tevékenységnek nevezett aktivitásmódok húzódnak meg. Harlow például csimpánzoknál megfigyelte, hogy azok képesek órákig elbíbelődni egy zár kinyitásával anélkül, hogy ezért a megoldás örömén kívül más jutalomban is részesülnének.