Talán furcsán hangzik, de bizonyos fokú szorongásra mindenkinek szüksége van. Ahhoz, hogy kapcsolatunk a környezetünkkel ideális legyen, fontos, hogy érzékenyek legyünk a visszajelzésekre, a kritikákra, hiszen ezek alapján tudjuk magunkat, viselkedésünket formálni. Ez bizony szorongással is jár. Miért is lenne ez másképp a gyerekeknél?

Hova tűnt anya?

Az első szembetűnő szorongás a 8-9 hónapos kor körül jelentkezik, ez a "szeparációs szorongás". A baba nyugtalanná válik, amikor távol kerül édesanyjától. A jelenség teljesen normális, hiszen ebben a korban kezdi a baba megkülönbözteti magát az anyukájától, felismeri, hogy nélküle mennyire kiszolgáltatott és sérülékeny. A gyermek szorongása akkor kezd problémát jelenteni, ha eluralkodik a kapcsolaton. Ilyenkor nehéz lesz a beszoktatás az oviba, nem akar a nagymamánál maradni, vagy este nem tud egyedül elaludni. Sok türelemre, fokozatos szoktatásra, sok jutalmazásra és dicséretre van szükség ilyen esetben. Legyünk kedvesek, de határozottak, mondjuk meg, hova megyünk, és mikor érünk vissza. Soha ne csapjuk be a kisgyermeket.

Mi van az ágy alatt?

Gyakori probléma a félelem a sötéttől, a mumustól, betörőtől is. Ez a szorongás ölthet olyan mértéket, hogy komoly problémát jelentsen a mindennapokban. Ilyenkor bevethetjük az alvós macit, akit mágikus szörny-űző erővel ruházunk fel vagy a rajzfilmhős mintás ágyneművel takarhatjuk be. Sok gyermeket megnyugtat az éjjeli fény, vagy ha hallja, hogy a szomszéd szobában vagyunk.

Szorongás és feszengés az iskolapadban

Az általános iskolások között egyre többen küzdenek írási vagy olvasási nehézséggel,figyelemzavarral. Előre tudják, hogy a feladatot a többiek sokkal jobban fogják megoldani, mint ők, így kudarcként élik meg az órákat. Sokszor hallják, hogy "megint milyen ügyetlen voltál", "jobb eredményt vártam tőled", "nem hiszem el, hogy már megint veled volt a baj", ezért az amúgy tehetséges és okos gyermek egy idő után már ügyetlennek, butának, selejtesnek látja magát. A tanulási nehézségek egyik leggyakoribb oka az ADHD, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar, amikor a gyermek nem tud folyamatosan figyelni egy dologra. Nehezen tud koncentrálni a feladatokra, izeg-mozog, fészkelődik a padban, matat a tolltartójában, félbeszakít másokat és zavarja a társait órán, mindezt azért, mert képtelen figyelni. Ha felmerül a gyanú, hogy ADHD-s gyermekünk, akkor legközelebbi nevelési tanácsadóhoz érdemes fordulni, innen a szülőket megfelelő szakemberhez irányítják, és megkezdődhet a betegség kezelése. A gyógypedagógus, gyermekpszichiáter és a szülő együtt sokat tud segíteni a gyermeknek a figyelemhiány okozta problémák leküzdésében.

Otthon legtöbbet akkor tehetünk, ha nem elsősorban az elért teljesítményt jutalmazzuk, hanem az erőfeszítést. Ha nem a matematika házi feladat helyes megoldásai számát értékeljük, hanem a szorgalmat dicsérjük, akkor nagyobb kedvvel fog a javításhoz visszaülni, hisz megéli, hogy így is van érték a munkájában. Türelemmel, kedves, de határozott következetességgel, az osztály, a tanárnő és a szakember támogató bevonásával, sok-sok jutalmazással és dicsérettel megfejelve csökkenthetjük így a szorongást.

Ne felejtsünk el néhány szót rólunk, a szülőkről is szólni, hiszen a szorongó gyermeknek szorongó szülője van. Mindenki azt szeretné, hogy gyermeke ügyes, sikeres, önbizalommal teli legyen. Aki szorongó gyermekkel foglalkozik, tudja, hogy a szülők támogatása fontos része lehet a kezelésnek.
(forrás: www.adhd-magyarorszag.com)