|
 A szocializáció olyan tanulási folyamat, amely során a személy társadalmi lénnyé válik, megtanulja megismerni önmagát, kialakítja a társas viszonyait, saját értékrendjét, elsajátítja az együttélés és a kölcsönös elfogadás szabályait, ezen keresztül beépül a társadalomba. A szocializáció az egész életen át tartó folyamat. Egyes kutatók a születéstől számítják, mások a fogantatástól és vannak olyanok is, akik generációkban, kulturális átörökítésben gondolkodnak. Egyben, azonban mindenki egyet ért: minden életkornak - így a kisiskolás életkornak is - megvannak az életkori sajátosságokhoz tartozó szocializációs szabályai.
I. Kisiskolás gyermek pszichoszociális fejlődése
- Éntudat: az önmagunkról való tapasztalatoknak, ismereteknek a rendszerét: testünkről, képességeinkről, élményeinkről megőrzött tudás. Ez teszi lehetővé, hogy elkülönítsük magunkat a külvilágtól, hogy szabályozzuk a helyzetek megoldására fordított erőfeszítéseinket. Az éntudat és a külvilág különválásának folyamata két vonalon halad
- 6-7 éves korban a társas kapcsolatok fejlődésében nagy változás áll be. Már szívesebben van a gyerekek közt, mint a felnőttek közt. Sőt unatkozik közöttük. Az első labilis barátságok és a csapathoz tartozás kialakulásának időszaka ez.
- 9-10 éves kortól a barátságok egyre tartósabbá válnak (az életre szóló barátságok kialakulásának kezdete).
- Játék: a nagy játékkorszak vége! Átveszi a feladatteljesítés. Szerepjátékok 9 éves kortól visszaesnek. A szabályjátékok/ társasjátékok szerepe nő ( az első csalás megjelenésével, 5-6 éves korban találkozunk először ezzel a játéktípussal).
- Munka
- 6-9 éves: mind jobban bevonhatók a felnőttek mindennapi tevékenységébe, de még nem kitartóak.
- 9 év felett: kialakul a felelősségérzet. Már elvárható tőlük a rendszeres segítés a háztartásban.
II. Szocializációs színterek
 Család: a korai szocializáció elsődleges és döntő színtere a család. A család kettős vezetésű informális kiscsoport, s ennek megfelelően speciális sajátosságokkal rendelkezik. A családhoz tartozás tudata az első "mi-élmény". Az összes többi "mi-élményünk" erre épül rá, és erre mintázódik.
- Az első minta szeretet megtanulása: Az egész személyiségfejlődés szempontjából meghatározó, hogy az első megtanult szociális érzelem a szeretet legyen. Azért fontos, mert a későbbi fejlődés során a szeretet válik a félelem és az agresszió szociális szabályozójává.
- Itt kapunk mintát az emberi kapcsolatokban való létezésre. Itt a szerepek kölcsönösen feltételezik egymást. Az itt szerzett korai tapasztalatok nagyon mélyen vésődnek, és kivetülnek a későbbi életünkre.
- Itt kapunk mintát a különböző szerep-kapcsolatokra, szimmetrikus és aszimmetrikus viszonyokra egyaránt.
- Itt tanuljuk meg a szerepek státuszértékét, és a státuszok hierarchiáját. Nem feltétlenül tudatosult módon, de itt tanuljuk meg azt is, hogy a fölérendelt státuszú felelősséggel tartozik a másikért. Másak a jogok, és másak a kötelességek is.
- Itt tanuljuk meg - főleg testvér-kapcsolatokban -, hogy az emberi kapcsolatok a kölcsönösség elvén működnek.
- A családban alakul ki az alapszemélyiségünk, amely nem zárja le a későbbi személyiségfejlődést, de irányt szab neki.
 Iskola: "normál" körülmények között az legfontosabb szocializációs közeg a család. Az iskolai szocializáció a késői vagy másodlagos szocializáció. Ez nem alárendelt szerepet jelent, hanem az időbeli egymásutániságra utal. Az iskolában az emberei interperszonális kapcsolatok új rendszerébe kerül a gyermek, melyben egy új értékrendnek kell megfelelnie. Itt alkalma nyílik önmagát megmérettetni, összehasonlítani másokkal. Mindezt közösségben éli meg, ahol jelen van ugyan a pedagógus, de a tanulók közötti sajátságos, belső hierarchiát önmaguk alakítják ki. Személyi közvetítője a pedagógus, közege pedig az iskolai osztály. Ennek alapján az iskolai szocializációt két szempontból lehet megközelíteni
- osztályközösség:
- pedagógus
 Kortárscsoport: a hasonló korú gyermekek baráti alapközösségei. A kortárscsoportra - még több testvérrel rendelkező kisiskolásnak is - szüksége van, ahol a gyermek felkészülhet a másik emberhez való alkalmazkodásra és a felnőtt szerepek vállalására. Minden gyermek számára A fiúk vagy lányok baráti csoportjában gyakorolják a lojalitást és az intimitást: a másik elismerését, az elkötelezettséget, a kölcsönös megértést. A barát beleéli magát barátja helyzetébe: együtt örül és együtt sír, együtt küzd, és együtt szorong. Ez a kapcsolat fejleszti fiataljaink önbizalmát, növeli biztonságérzetét
|
