Profi sport pszichológiája >

Elit akadémiák utánpótlás játékosainak pszichológiája - Baranya István (pszichológus, UEFA Pro) előadása, az UEFA Elit 'A' edzőképző tanfolyamon

Győrben az ETO Parkban folytatódott az UEFA Elit 'A' edzőképző tanfolyam, ahol a   Labdarúgó Akadémiák és az élvonalbeli csapatok  szakmai igazgatói  pszichológiát hallgattak. Az előadó Baranya István  (pszichológus, UEFA Pro edző) volt, aki előadásában az utánpótláskorú labdarúgók lélektani sajátosságait elemezte.  Az első részben a pszichológia és a labdarúgó sportpszichológia fejlődésének, elméleti hátterének, alapvető diszciplínáinak tendenciáit hallhatták az  edzők, majd átfogó elemzést kaptak  az utánpótlás korosztályok pszichológiai életkori sajátosságairól. Ezt követően pedig megismerkedhettek a sportpszichológus - edzőt, edzői teamet segítő - diagnosztizáló és terápiás  tevékenységével.

 

1. Kritikus szocializációs periódusok az utánpótláskorú labdarúgók fejlődésében

Az edzőképző kurzuson  az elit akadémiák igazgatói és az élvonalbeli csapatok edzői vettek részt. Többen az igazgatói feladataik mellett gyakorló edzők is. Éppen ezért az egyik legjelentősebb, talán a legtöbb fejtörést okozó terület   számukra az akadémisták mentalitásának formálása, személyiségfejlődése és szocializációs folyamatainak ismerete. (képen: up. labdarúgók pszichés fejlődésének kritikus szakaszai). Ismert, hogy az akadémiákon számos lélektani problémával kell megküzdeni az edzőknek, kollégiumi nevelőknek és a játékosoknak. Ez lehet egyéni, de többségében az összezártság és a csapatjátékból adódó egymásrautaltság miatt, ez társas, vagy közösségi  eredetű.  Ne felejtsük el, hogy az akadémiák többsége bentlakásos, ezért a csoportszerveződés, fejlődés, az egymásrautaltság kulcskérdés. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a  játékosok többsége először van tartósan távol a családtól, szülőktől. Tehát számos olyan szocializációs és személyiségfejlődési kérdéssel találkozhat az edző, amely pszichológus segítségét is igényli. A kritikus fejlődési és szocializációs periódusok közül a serdülőkorival és az ifjúkor végének alakulásaival (felnőtté válás) egyértelműen találkozhatunk az akadémiákon.

 

a.) A serdülőkori kritikus periódus leglényegesebb területei:
- szülőtől való leválás,
- középiskola, kollégium,
- önálló személyiség, énközpontúság,
- kortárscsoporthoz való tartozás,       
- családon kívüli felnőtt modell,  
- tehetséges, tehetségtelen,    
- bravúroskodás, bohóckodás,  
- szerelem, szexualitáscsapatba    
- pályaválasztás,  
- szociális gátlás,   
- serdülőkori krízisek (teljesítménykrízis, autoritás krízis, identitás krízis).

 

 

b.) Az ifjúkor (adolescencia) kritikus periódus leglényegesebb területei:

- átmenet a ifjúkor és a felnőtt kor között, 
- önálló világkép kialakulása, 
- gondolkodás sokirányú,, 
- teljes szellemi érettség 
- az ambíció, nagyvonalúság, 
- életkörülmények megváltoztatására vonatkozó hajlam, 
- jellemző a céltudatosság, a lelkesedés,
- nemi öntudat, partnerkapcsolat, 
- leszűkül az "igazi" baráti kör, 
- libidó hirtelen áthelyezése a családon kívüli csoportra,
- szülői támogatás elhúzódik ? 
- tudatában van labdarúgó karrierjének, 
- egzisztencia, 
- külföld (idegen világ).

 

2. Az edző feladattatai, felelősége

Ahhoz, hogy edzőként hatékonyabban lehessünk érett és magabiztos személyiséggel kell rendelkeznünk. Ez nagyon fontos, mert a tehetség és a személyiség csak nehezen és lassan fejleszthető, ugyanakkor ezek a legfontosabb erőforrásaink. A jó edzők eddig is tudták, hogy elsősorban emberekkel dolgoznak, akik egyébként labdarúgók is.
Az örömmel végzett tevékenység jóval kevesebb pszichés energiát követel, így azt a könnyedséget, szépséget eredményességet képes a játékba vinni, amitől a legnagyobb csapatok játékát szoktuk csodálni.
Az érett személyiség jellemes, megbízható értékkövető. A játékosok csak abból fognak tanulni, amilyen mintát látnak tőlünk edzőktől. Az ilyen játékos minden esetben a csapat érdekeinek rendeli alá saját szereplését a jellemes edző következetes és őszinte, lehet rá számítani. Egy elveszített mérkőzés után ugyanúgy a világ legjobb játékosainak kell tekintenünk a labdarúgóinkat, mint a mérkőzés előtt - ha erről meg voltunk győződve - hiszen nem a tudásukat, hanem egy mérkőzést veszítettek el.

Mit tehet az edző ?

    • Kerítsen alkalmat őszinte, egyéni beszélgetésekre!
    • Biztosítsa játékosát szeretetéről!
    • Ne a játékost, a cselekedetet minősítse!
    • Mondja el, mit érez az adott esetben!
    • Kérdezze meg, mit gondol a játékosa ?
    • Kutassa a dolgok hátterét, annak érdekében, hogy hogyan lehetne a jövőben elkerülni  a problémát!