A 20 összetevőből álló, 0 és 40 pont közötti eredményt produkáló Életelégedettségi Teszt felvételére és kiértékelésére nem mindig áll rendelkezésre elegendő idő. Ilyenkor ne féljünk alkalmazni a közérzet önértékelésére vonatkozó egyszerű kérdésfelvetést, hogyan ítélik meg betegeink saját egészségi állapotukat életkorcsoportjukba tartozókéval összehasonlítva.  Az egészség önértékelését az elmúlt évtizedekben számos nagy egészségügyi felmérésben alkalmazták. A megkérdezettektől arra kértek választ iskolai osztályzáshoz hasonló módon, milyennek minősíti saját egészségét korosztályához viszonyítva. Nyilvánvaló, hogy minél jobban kielégítettek valakinek az igényei, minél kevesebb hiányt szenved, annál jobban érzi magát, annál jobb a közérzete. A közérzet a szükségletek kielégítettségi szintjét tükrözi.

IDŐSKORI KÖZÉRZET

Bármennyire is romlik valakinek az egészségi állapota, beleértve a szellemi állapotát is, amíg felfogja a közérzetére vonatkozó kérdést és válaszol rá, nem bírálhatjuk felül azon véleményét, hogy jól érzi-e magát, vagy nem. Ki hogyan érzi magát, abban a válaszadó véleménye a meghatározó. A beteg közérzetét illetően tudomásul kell venni, és igazodni kell ahhoz, amit a beteg maga mond, saját szubjektív ítélete alapján közöl.
Számos vizsgálati eredmény azt jelezte, hogy az önértékeléses egészségmutató előjelzője a jövőbeni egészségi problémáknak, sőt egyes feltételezések szerint - különösen idősek esetében - mortalitási indikátorként is szolgál.
Ma már az irodalomból ismert, hogy az életstílus, a szocio-demográfiai, a táplálkozási és egyéb tényezők szorosabb kapcsolatban vannak a mortalitással, mint az önértékeléses egészségmutató, de az utóbbi sem vethető el teljesen. Ha a költség- és idő- ráfordítás-hatékonyságot is figyelembe vesszük, és ha elsődlegesen nem mortalitási indikátorként alkalmazzuk, akkor könnyen és gyorsan juthatunk egy állapotjellemzőhöz, és ne féljünk alkalmazni.

SIKERES ÖREGEDÉS
Az "aktív öregedés" modellje arra irányul, hogy az idősek aktív résztvevői maradjanak a társadalomnak, nem csupán ellátásra szoruló, mind több terhet jelentő réteg. Ehhez tudatosan át kell formálni az öregedésről és az idős emberekről vallott tévhiteket, mindennapi gyakorlattá kell tenni az aktív időskor alapelveit. Meg kell tanulni motiválni az embereket olyan magatartás és életstílus kialakítására, amellyel elérhető a tevékeny öregedés.

Az időskor pozitív szemlélete alapján az időskorba jutás jelenthet jót, az ember képes lesz arra, hogy bölcsen, tapasztaltan szemlélje a világot. A lélektani kutatások (Erikson, 3) alapján ismert, hogy a személyiségfejlődés nem áll meg a felnőtt korban, hanem egész életen át tart. Az időskor tehát az élet produktív szakasza lehet, ha elég kihívást tartalmaz, és támogatást kap a környezettől.
A tradicionális társadalmakban az időseket tudásuk, tapasztalatuk miatt tisztelet övezte. Az iparosodott társadalmakban ezzel ellentétes lett a helyzet, minél inkább kikerültek a munkavégzésből, annál inkább a társadalom szélére kerültek az idősek.

A nyugdíjazás következtében felszabaduló idő és szabad energia lehetővé teszi, hogy az idősödő ember azzal foglalkozzon, amivel még életében szeretne. Ennek alapfeltétele egyrészt, hogy ezt az idős ember felismerje és megfogalmazza, másrészt, hogy a társadalom, a környezet elismerje, erősítse annak fontosságát. Aki ezzel élni tud, annak boldogabb öregkora lesz.

MIT TEHETÜNK AZ IDŐSEK ÉLETMINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN?
Boerhave holland orvos kétszáz éve ezt írta az ideális emberi létezésről:
"Fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát. Ezeket a késői öregségig meg kell tudni őrizni. Ilyen állapotban majd egyszer betegség és küzdelem nélkül a test és a lélek egymásnak búcsút mond."
Az öregedés folyamata olyan szükségszerűség, amelynek minden ember személyes résztvevője és a kihívások sorozatával mindenki saját személyisége révén küzd meg. Az időskori személyiség fő dimenziója az aktivitás és a hangulat, mindkettő erősen korrelál az életelégedettség szintjével.
Az időskorúak arányának növekedése nagy kihívás az egészségügy számára, mind a megelőzés, mind a gyógyítás területén, de a társadalom egészének is a szociális gondoskodás szempontjából. Hazánkban az idős emberek többször kerülnek kórházba, mint szükséges lenne, elsősorban szociális indikáció alapján. A kórházi ellátásból kikerülve pedig szakszerű, az állapotuknak és körülményeiknek megfelelő ellátásra szorulnak.
Az időskorra való felkészülésnek nálunk nincsenek hagyományai. A nyugdíjba vonulás után megmaradó több szabad idő a depresszív tünet-együttest generálja. A megbirkózási stratégiák megismerésével, mind szélesebb ismeretterjesztő programok keretében kell segítséget adni az időskori problémák megoldására. Ennek formája a támogató kisebb közösségek létrehozása lenne, mely egyben véd az elmagányosodástól, a fölöslegesség érzésétől is. Ezzel ugyan az intellektuális hanyatlás nem állítható meg, de a közösség mindenképpen jótékony hatású lehet. A meghallgatás élménye sokszor elég gyógyír az időseknél.

Az időseket aktívabb életre késztető programok, melyek egyben alkalmasak a szemléletváltásra a nemzedéki kapcsolattartásban:

- rendszeres beszélgetések az idősek kívánsága szerinti témákról
- fiatalokkal való találkozások, közösségi kapcsolatok kialakítása
- olyan programokba való bevonás, amelyek a csoportkohéziót erősítik
- színházi előadások rendszeres látogatása, kirándulások szervezése
- klubfoglalkozások, társas programok, képzőművészeti körök szervezése
- igény szerint biztosítani mentálhigiénés gondozást
- lelki segélyszolgálat biztosítása

A gerontológia, geriátria művelői folyamatosan keresik a megoldásokat, melyekkel az idősek helyzete, életminősége javítható. A megoldásokat nem lehet egyetlen séma szerint megadni, mivel az idős generáció tömege sem egységes. Az idős nemzedék társadalmi érték, az aktív korban megszerzett tudásra, tapasztalatra igényt kell tartania a társadalomnak. Az aktív életvitel biztosítása idős korban is fontos, az aktivitással kivédhető a feleslegessé válás érzése.

A tevékeny öregedés elérésére történő motiváció nagyon fontos. Az életkorral járó változások megismerése, az egészséges életmód, a mozgás szükségessége, a helyes táplálkozás és gyógyszerszedés ismerete mind az idősek életminőségének, egészségének megőrzését szolgáló programok. Akkor tehetünk legtöbbet az idősekért, ha tudatosan hasznosítjuk mindezeket.


IDŐSEKRE VONATKOZÓ KÖZGONDOLKODÁS
A jelen közgondolkodás az időseket elesett, beteg, erejében fogyatkozó, sorsával megbékélt embereknek tartja. A nemzedékek közötti kapcsolat nehézségét a fiatalok és idősek közötti értékrend, normarendszer közti különbség okozza. Jóllehet, a fiatalok és idősek között annyi a különbség, hogy a fiatalok öregek lesznek, az idősek meg már voltak fiatalok, a nemzedéki együttlét illúziója és valóságtartalma közti távolság folyamatosan növekszik. Miközben az idősödés kedvezőtlen megítélése ellen a társadalmi, szociális intézkedések pozitív irányban hatnak, a fiatalok körében a minél tovább tartó fiatalság ideálja lebeg, amely hozzájárul a nemzedékek közötti eltávolodáshoz. Ezt a fokozódó eltávolodást igyekeznünk kell megállítani.
Komoly egészségnevelési tevékenységet igényel, hogy az idősödő emberek keressék és megtalálják a személyiségüket kiteljesítő, önértéket fokozó elfoglaltságokat, lehetőségük legyen a nagy élettapasztalat átadására. Napjainkban a gondokkal küzdő időseknek nagyobb a társadalmi nyilvánossága, amely az idősekről alkotott kedvezőtlen közgondolkodás táplálója. Megvalósítandó cél az idősek társadalmi, politikai aktivitása, értékteremtő és értéknövelő funkciójának erősítése.

GERIÁTRIAI FELADATOK
A geriátriai ellátás feladata a betegek holisztikus szemléletű terápiája. Nem elég csak a test jólétéről gondoskodni, az életminőség javítása pszichikai, lelki gondozást is jelent. Ahol nincs lehetőségünk már tényleges gyógyításra, a tüneti kezelést, fájdalomcsillapítást ott is nyújtanunk kell a rendelkezésre álló lehetőségeink maximális kihasználásával. Mindezt lelki támogatással kiegészítve megkönnyíthetjük betegeinknek az élet legnehezebb szakaszán való átjutást.

Az időskori betegség nagy pszichés megterhelés a beteg számára. Különösen így van ez az utolsó, a halál előtti szakaszban, hiszen a betegek átélik, sokszor várják a halál közeledtét. Az ilyenkor fellépő pszichiátriai tünetek, a szorongás, a depresszió, az alvászavar feltétlenül kezelendő. Az érzelmi és lelki támogatás mind a beteg, mind a családtagjaik részére a geriátriai ellátás bázisát képezik. Az orvosnak és az ápoló személyzetnek életigenlő alapállást kell a beteg felé sugároznia. A beteghez való szeretetteljes odafordulás értelemmel és tartalommal töltheti meg ezt az életszakaszt. A geriátriai ellátás tiszteletben tartja minden beteg vallási meggyőződését, és lehetővé teszi a vallásgyakorlást, bármely felekezet híve is. A beteg világnézetének, kívánságainak maximális tiszteletben tartására törekedve kell a beteg javát szolgálni.

A halál elkerülhetetlen és sokszor a kórházi osztályról ragadja el a beteget. Ha nem is tudjuk a családi környezet bensőségét nyújtani, de minden igyekezettel törekednünk kell emberibbé tenni a halált intézményeinkben is. A haldoklóval való együttélés, lehetőségek teremtése arra, hogy a haldokló képes legyen spiritualitását átélni, fizikai, szellemi képességeit használni, élvezni, különleges ráhangolódást kíván meg a geriátriai osztály személyzetétől, amelynek elfogadóan és tudatosan kell viszonyulnia tehetetlenségéhez. Amikor a személyzet már ténylegesen nem tud segíteni, a meghitt halál lehetőségének nyújtásában akkor is közre kell működnie.

Végezetül ne feledjük, hogy olyan öregségünk lesz, amilyen mintát adunk fiataljainknak az idősekkel való bánásmód terén.

Szerző: Dr. Majercsik Eszter Ph.D.