|
 Az emberi cselekvés állandó kísérője az érzelem, emóció. Kísérő jelleg azt jelenti, hogy a megismerési folyamattól független érzelem nincs. Vagyis: a valóság nem közömbös számunkra. Amit érzünk, tapasztalunk szubjektív érzést vált ki belőlünk. Érzelmeink állandóan jelen vannak, ha másként nem, közérzet formájában. Vagyis olyankor is, ha ez nem tudatosul bennünk. Így nagymértékben befolyásolja a magatartását, teljesítményét eredményét az egyénnek.
I. Érzelemről általában
 Az érzelmek mindig valamilyen viszonyt fejeznek ki, amelyek az egyén szempontjából lehetnek kellemesek, kellemetlenek, vonzóak, jók, rosszak stb. Az érzelmek sarkítottak, pl.: szeretet - gyűlölet; de a két véglet között számtalan árnyalatot különböztetünk meg. Óriási az érzelem jelentősége az alkalmazkodásban. Miután plusz energiát szolgáltathat, így befolyásolja, módosíthatja cselekvéseinket. Általában szívesebben tesszük meg a kellemes, örömet jelentő dolgokat, s kikerüljük a nekünk kellemetlent. Az edzés, a versenyzés alatt hol örülünk, hol bosszankodunk, hol elégedettek vagyunk, hol szomorúak. Az érzelmi folyamatok neuronális szabályozásának egyik kulcsfontosságú struktúrája a temporális lebenyben található, több magból álló amigdala, mely a limbikus rendszer része.
1. Az érzelmeknek - csak rájuk jellemző - törvényszerűségei vannak.
- kisugárzik mindenre, amivel kapcsolatban van,
- társíthatók más érzésekkel,
- plusz energiát szolgáltathat a cselekvéshez
- szükségletre épül - ha nincs, cselekvésképtelenség, érzelemhiány lép fel,
- ellentétpárok vannak: szeretet - gyűlölet, stb.
2. Pszichológiai minőségük szerint az érzelem lehet:
- HANGULAT - lassan keletkező, kis erősségű viszonylag hosszantartó érzelem; a kiváltó ok nem mindig tudatosul bennünk, de hat cselekedeteinkre. Minden embernek van alaphangulata Pl.: x vidám, y szomorú vagy keserű.
- INDULAT - gyorsan, hirtelen keletkező, viharos erejű, viszonylag rövid ideig tartó érzés, átélés. Megnyilvánulása pl.: düh, rémület, kétségbeesés, kitörő öröm. Az indulat okát általában tudjuk. Ebben az állapotban tudjuk, hogy mit csinálunk, de nem gondolkodunk, nem mérgelődünk.
- SZENVEDÉLY - lassan kialakuló, erőteljes, viszonylag állandó állapot. Irányítja az egyén tevékenységét. Ilyen emberre mondják: a szenvedélyének a rabja.
II. Az érzelem szerepe a sportban
 Az érzelem legfontosabb tulajdonsága tehát az, hogy aktivizálja a szervezetet. A versenyzés sajátos erőfeszítést követel. A versenyző fizikai és pszichológiai erőfeszítésével bizonyítani akarja önmagának vagy másoknak felkészültségét. A verseny jellegétől, a sportoló személyiségétől függően minden sportoló valamilyen módon vagy mértékben szorong. Kivéve, akik előtt közömbös a verseny. Egy verseny mindig más, mint egy edzés. Fokozottabb önállóságot követel a sportolótól.
1. A verseny eredményét befolyásolja:
- KÜLSŐ TÉNYEZŐK: természet, tárgyi feltételek, társadalmi-, személyi körülmények, stb.
- BELSŐ TÉNYEZÖK: személyiségi tulajdonságok, sportforma, addigi eredmények, élmények, stb.
- EGYÉN AKTÍV TEVÉKENYSÉGE: sportág szerint -egyéni, vagy csapat
Vannak, akik már órákkal, napokkal, sőt hetekkel előbb is foglalkoznak a versennyel, annak várható eredményével.
2. A verseny előtti állapot nem egyforma:
- KÜZDELEMRE KÉSZ: biztosítja a sportoló optimális teljesítményét, éberségét,
- RAJTLÁZ: izgatott éberség jellemzi, a serkentés van túlsúlyban. Erős a szorongás. Ebben a túlfeszített állapotban a versenyző nem képes az energia megfelelő adagolására és a magatartás szabályozására. A "negatív" izgalmak (pl.: izzadás, remegés, vérnyomás emelkedés, szédülés, hányinger) kétségessé teszik már a verseny előtt az eredményességet. Megnő a sérülés veszélye. Szinte biztos a kudarc.
- RAJTAPÁTIA: érzéketlen, tompa, közömbös, levert - szintén izgatott állapot, de a gátlás dominál.
3. Verseny közbeni állapot:
 Az érzelmek hullámzása a verseny alatt is folytatódik. Van, aki az erős rajtláz után oldottan, kiegyensúlyozottan versenyez. A feszültség oldása azonban nem egyforma. Van, akinél ez később következik be, de van, akinél ez nem is történik meg. A verseny alatti külső és belső akadályok módosítást igényelnek. Az eredmények kedvezőtlen - esetleg túlzottan kedvező - alakulása a versenyző versenymodorát megváltoztathatja, esetleg igényszintjét csökkenti. Sokszor egy közbülső cél elérése (pl.: félidőben döntetlen) után elégedettség lép fel, s ez nehezíti a végső cél elérését.
- Az izgulékony sportoló: könnyen konfliktusba kerül környezetével, edzőjével, esetleg a bíróval.
- A gátolt sportoló: elveszti akaraterejét, fásult, érdektelen, közönyös.
4. Verseny utáni állapot:
Az érzelemi feszültség a verseny után nem múlik el azonnal. A nyugalmi helyzet lassan jön létre: vérnyomás, pulzus lassan áll vissza, alvászavarok stb. A verseny eredménye is befolyásolja. Foka egyéntől függ.
III. A sportoló "félelmének" okai:
- rossz felkészülés,
- versenytől való félelem,
- eredménytelenségtől való félelem,
- önbizalom elvesztése,
- győzelem túlzott igénye,
- nézőtől való félelem,
- sérüléstől való félelem, stb.
A félelem legyőzésének módja:
 Egészséges személyiség képes erre. Egyéni megoldások: pl.: figyelemelterelés, bemelegítés ritmusának megváltoztatása, légzés tudatos szabályozása, masszás, szóbeli ráhatás, versenyhez való szoktatás, stb. verseny alkalmával mindig a jót emeljük ki, ne a rosszat.
E téma befejezéseként: a sportban az érzelem szerepe tehát óriási!
Az edzőnek számolni kell azzal, hogy bármilyen logikusan érvel, pl.: a növekvő terhelést, ha érzelmileg nem tudja ráhangolni a sportolót, nem tudja célját elérni. Akik csak félelmet kiváltva érik el akaratukat; hosszú távon nem lesznek eredményesek! A jó kedvvel végzett munka nagyobb teljesítményre teszi képessé az embert. |
